Panaszkodni persze szeretek. Az más.
Panaszkodom, hogy milyen kórházba visz be a mentő, ha balesetet szenvedek. Már ha kijön egyáltalán a mentő értem időben és nem patkolok el. Panaszkodom arra is, hogy a gyerekem iskolájában hullik a vakolat. De az összefüggést azt nem látom meg aközött, hogy új stadionok épülnek, a kórházak meg lerohadnak. Az az állam dolga, meg az állam pénze. Azt csinál vele, amit akar. Nekem csak az a dolgom, hogy fizessem az adót, hogy mire költik a politikus urak, az már az ő dolguk, ők értenek hozzá. Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Hogy ellopják a közpénzt a politikusok? Hát ez is csak azt mutatja, hogy milyen mocskos ez a politika, én nem kérek belőle. A templomban sem kérdezem meg, hogyan lesz a borból Krisztus vére, hát az se érdekel, hogyan veszítik el az adóforintjaim a közpénz jellegüket. Ez nekem magas.
Egyébként is, minden politikus lop. Nem mindegy nekem, hogy ki lopja el a pénzt? Na jó, ha az utcán valaki kikapná a tárcámat a táskámból, akkor nagy patáliát csapnék, és legszívesebben levágnám a tolvaj kezét. De az más, az egy koszos zsebtolvaj. Ha öltönyben-nyakkendőben lop tőlem valaki, elég sokat és elég diszkréten, szépen lepapirozva, az már politika. Az már engem nem érdekel kérem.
Én már nem is olvasok a politikáról. Undorító az egész. Sárdobálás. Élem az én kis magánéletemet, kiteszem a cukicicás videót a facebookra és hájdolom azokat az ismerőseimet, akik politizálnak. Engem csak az érdekel, ami éppen az én zsebemről szól, de az is leginkább csak akkor, ha panaszkodni kell. Mi értelme van kiállni a jogainkért, tüntetni oktatásért meg szabadságért? Hát nem sokkal kényelmesebb inkább leszarni a közös ügyeink intézését, hátradőlni és belefeletkezni az aktuális sorozatunkba? Hát nem sokkal fontosabb, hogy mi történik a Barátok köztben, mint hogy mi lesz a demokrácia sorsa?
Szóval én nem megyek el szavazni, és ezt tudom nektek is javasolni. Ne politizáljunk, hagyjuk ezt a politikusokra, hiszen ők olyan jól csinálták ezt eddig nélkülünk is. Vagy nem?