Szájer, a titkosszolgálati szál és Occam borotvája

BanksyFotó: banksy

Ne üljünk fel a terelőkampánynak: ez az ügy nem a titkosszolgálatokról szól, hanem a NER mélységes erkölcsi válságáról.

Pluralitas non est ponenda sine necessitate” - talán úgy lehetne legjobban visszaadni magyarul, hogy ne feltételezz többet a dolgok mögött, mint amennyi szükséges. Ezt a híres mondást William Ockhamnek, a 14. században élt angol ferences rendi szerzetes-filozófusnak tulajdonítják. Nevezik Occam borotvájának is, avagy lex parsimoniae-nak, takarékossági elvnek. Azt mondja ki ugyanis, hogy két magyarázat közül mindig az egyszerűbbet válaszd, és ne bonyolítsd túl. Mert általánosságban mindig az egyszerűbb megoldás a helyes.

Természetesen hozzá kell tenni, hogy általában. Hiszen vannak kivételek, amikor igenis a bonyolultabb magyarázat lesz a helytálló. Azonban szinte semmi sem viszi jobban tévútra az emberi elmét, mint az, amikor a saját vágyvezérelt gondolkodásának megfelelő, racionálisnak tűnő magyarázatokat gyárt a világ jelenségeire bizonyíték nélkül, amelyek rendre hamisnak bizonyulnak.

Ma már kognitív pszichológusok serege foglalkozik azzal, hogy tudományos módszerekkel írja le, miként képes minket átverni a saját elménk. Itt a Pendulumon foglalkoztam Jack és Sara Gorman "Tagadni a sírig" című könyvével. Ez többek között rámutat, hogy az ember okság kereső állat, és gyűlöli a véletlenszerűséget. Ezért ott is ok-okozati kapcsolatok hálóját feltételezi, ahol ilyen nincsen. Ráadásul a megerősítési torzítás (confirmation bias) miatt hajlamosak vagyunk azt elfogadni tényként a valóságról, ami megerősíti a hiedelmeinket, míg az azt megkérdőjelező tényeket ösztönös kétkedéssel fogadjuk.

Szélsőséges esetben összeesküvési gondolkodás alakul ki, amelynek egyik sajátja, hogy már minden történésben a saját mániájának igazolását látja és láttatja. Ilyen szélsőséges konteós mentalitást képvisel nap mint nap sajnos a kormánypárti "sajtó" jelentős része. De nem kell hozzá elvakult konteó-hívőnek lenni, hogy ezek a kognitív hibák mindenki gondolkodását befolyásolják, kisebb-nagyobb mértékben.

Úgy látom, hogy pontosan ugyanennek a jelenségnek vagyunk most szemtanúi a Szájer-ügy kapcsán. Rengeteg találgatást látni a közösségi és mainstream médiában azzal kapcsolatban, hogy vajon a titkosszolgálatok összehangolt akciójának az eredményeként buktatták-e le a fideszes politikust. Egyesek azt is sejteni vélik, hogy a Nyugat ezzel akart üzenni a Fidesznek: ha nem áll félre az EU költségvetés elfogadása elől, akkor csúnyán megjárhatja.

Nos, természetesen kizárni nem lehet, hogy ebben van igazság.
Azonban az Occam borotvája elvet alkalmazva jóval valószínűbbnek tűnik a jelenlegi bizonyítékok fényében, hogy nem volt ebben semmiféle előre megtervezett titkosszolgálati koreográfia.Van egy politikusunk, akiről eddig csak a pletykák szintjén, ma már tényszerűen lehet tudni, hogy kedveli a nem hagyományos szexpartikat. Ez a politikus az utóbbi időben óriási stressz alatt dolgozik. Ahogy a sajtóban megjelent: ő a Fidesz "lökhárítója" a Néppárt felé. És úgy érzi, ez a hálátlan szerep egyre nehezebb neki. A stresszt az ember hogyan dolgozza fel? Sokan jógáznak vagy meditálnak, de annál többen tudatmódosító szereket használnak és/vagy szexelnek. Vajon tényleg olyan életszerűtlen, hogy Szájer éppen most és éppen egy ilyen bulira ment volna el, kockázatot vállalva? Egyáltalán nem, sőt.

És bár politikusunk valószínűleg korábban is volt már hasonló bulin, de hasonlóan szigorú kijárási tilalom nem olyan régen van életben Brüsszelben, ami ennyire megnövelte a lebukás kockázatát. Hiszen járványon kívüli időkben a brüsszeli rendőrség többnyire a füle botját sem mozdítja egy szexbulira, még ha egyébként ott drogot is fogyasztanak. Ez azonban most kivételes helyzet. A szervező szerint eredetileg 10 emberre számítottak, de aztán megjelent hívatlanul még egy tucat.
Vajon tényleg olyan életszerűtlen, hogy ennyi ember már nem tudott zajtalanul szexpartizni, és a szomszédoknak feltűnt, mi folyik? És kihívták a rendőrséget? Egyáltalán nem, sőt.A legegyszerűbb magyarázat, hogy nem kellett ide semmiféle titkosszolgálati szál, és tényleg 1) Szájer vállalt kockázatot és 2) a szomszédok hívták ki a rendőröket.

Azon egyáltalán nem lehet meglepődni, hogy a kormányzati propaganda azonnal a titkosszolgálati szálat kezdte el erőltetni. Anélkül, hogy beszámolt volna a törzsi olvasóknak a botrány valódi mélységéről és részleteiről. Hiszen amennyiben az emberek a vélt titkosszolgálati akción kezdenek el spekulálni, akkor megint lehetnek ők az áldozatok. Akkor háttérbe szorul ennek az egész ügynek a lényege: a NER mélységes erkölcsi válsága, amiről részletesen már írtam másutt. 

Ezért azt javaslom mindenkinek, hogy egyrészt egészen addig, amíg valamilyen konkrét bizonyíték fel nem merül azzal kapcsolatban, hogy a titkosszolgálatoknak bármilyen szerepe volt ebben, ne terjesszenek hasonló pletykákat és spekulációkat. Másrészt pedig ne üljünk fel a terelő-hadműveletnek:

ez az ügy bizony arról szól, hogy a homofób Alaptörvényt ipadján író konzervatív ideológusról kiderült, hogy drogos szexbulikra jár. És ezen semmit sem változtat, hogy ki buktatta le, egy elégedetlen szomszéd, vagy James Bond.Sárosi Péter