Valarie Kaur amerikai szikh polgárjogi aktivista és dokumentumfilmes szerint korunk sötétsége nem a sír - hanem inkább az anyaméh sötétsége, amiből a forradalmi szeretet segíthet kilépni a fényre.
Amikor valaki azt mondja, hogy korunk válságára a legadekvátabb válasz a szeretet - akkor felhúzzuk a szemöldökünket. Micsoda csöpögős szentimentalizmus. Ez szól minden reklámból és popslágerből, mi új van ebben?
Valerie Kaur, dokumentumfilmes és emberi jogi aktivista, osztja a kritikusok kételyeit. Legalábbis részben. Mert bár ő is egyike azoknak, akik a világon mindenütt előretörő vad, dühös etnikai nacionalizmusra a szeretetet tartják a legmegfelelőbb válasznak, hangsúlyozza, hogy ez a szeretet - nem az a szeretet.
Mint előtte más polgárjogi aktivisták, például James Baldwin, Kaur is rámutat, hogy a szeretet számára nem egyszerűen érzelem - hanem küzdelem. Nem egyszerűen egy meleg impulzus, ami elönt minket, amikor valaki rokonszenvessel találkozunk, vagy valami cukiságot látunk. Hanem egy éppen annyira nehéz, fájdalmas, sötét folyamat, mint a szülés.
Ez a forradalmi szeretet - ami küzdelmes. Véres. Tökéletlen. És életadó.Kaur szikh családban nőtt fel Kaliforniában, ahol már gyermekkorában megtapasztalhatta a saját másságát. És a többség kirekesztését. Saját elmondása szerint a nagyapja sokat segített abban, hogy értelmet találjon a saját kisebbségi sorsában - a szikh hagyományon keresztül.
Guru Nanak, a szikh vallás alapítója a megvilágosodása során rájött, hogy az univerzum alapvetően Egy - és az emberiség is Egy. Az egység persze nem valamiféle homogén turmix, amiben minden elveszíti az egyediségét. A változatosságaink által, azokon túl vagyunk Egyek. Minden különbség és változatosság bennünk van, ha másként nem, lehetőségként.
Guru Nanak ezt a következőképpen fogalmazta meg: “Nem látok többé idegeneket. Nem látok többé ellenséget.”Ez a gondolat nem csak a szikh vallásban mutatkozik meg. Jézus számára ezt jelentette a felebaráti szeretet (agapé): a bánjunk úgy egymással, mint ahogy magunkkal bánnánk elve. Amikor Ramana Maharshit, a hindu bölcset megkérdezték, hogy “miként bánjunk másokkal,” akkor így felelt: “nincsenek mások.”
Kaur a könyvének is ezt a címet adta: “Nem látok idegeneket” - utalva arra a szellemi útra, amit jogvédőként járt be. 2001. szeptember 11. után elharapóztak a gyűlölet-bűncselekmények Amerikában. Az első áldozatuk egy szikh benzinkutas volt, aki történetesen Kaur rokona volt. Egy magát “hazafinak” valló honfitársa hidegvérrel lemészárolta, hogy bosszút álljon a terroristák merényletéért.
Ezután ragadott kamerát, hogy dokumentálja az érintett közösségek tragédiáját. És hogy bemutassa azokat a rendszerszintű igazságtalanságokat, amelyek újratermelik az erőszakot és kirekesztést Amerikában. Mert Guru Nanak tanításában ez is benne van: minden egyes ember sorsában magunkra ismerhetünk valamennyire.
“Te egy olyan részem vagy, amit még nem ismerek.”Az empátia képességével megismerhetjük és megérthetjük, hogy mások miben vannak, és miért cselekszenek úgy, ahogy. És ami még fontosabb: láthatjuk saját magunkat is mások nézőpontján keresztül. És ez a forradalmi szeretet: küzdelmesen, fájdalmasan lebontani a “mi” és “ők” közötti mesterséges határokat - és feloldani a “mi” kölcsönös gondoskodó felelősségében.
Ez az út néha borzasztó nehéz - mint amikor Kaur felhívta telefonon azt a gyilkost, aki megölte a rokonát. És mégis, tele van katartikus élményekkel. Mint amikor a gyilkos bevallotta, hogy megbánta a tettét, és halála után a túlvilágon szeretné felkutatni az áldozatát, megölelni, és a bocsánatát kérni.
Korunk egyik legmeghatározóbb tulajdonsága: a düh.A globalizáció, a technológiai fejlődés mellékhatásaként az emberek szoronganak. A változásoktól való félelem az egzisztenciális és kulturális megsemmisülés félelmével jár. Ez dühöt termel, amit kihasználnak a hamis próféták, akik a régen minden jobb volt sziréndalával kábítják a népet. És felélesztik a törzsi gyűlölségeket, szektás széttagoltságot. Az igazságtalanságok miatti jogos felháborodást tévutakra terelik.
Kaur 2016-ban, Trump hatalomra jutása évében tartotta azt a híres beszédét, amiben egy történelmi kérdést tett fel:
vajon nem lehet-e, hogy a korunk sötétsége nem a sír sötétsége, hanem az anyaméh sötétsége? Amit pusztulásnak hiszünk, az valójában csak egy küzdelmes újjászületés?Azóta Trump megbukott Amerikában, de az általa képviselt a mérgező etnikai nacionalizmusból és szociális demagógiából kevert gyilkos düh továbbra is jelen van és hat a világon. Magyarországon egyenesen tombol. Fontos, hogy minket, az ellenségeit se torzítson el a saját képére.
Sárosi Péter