A kínai nagykövet Hongkong "felvirágoztatásáról" szóló publicisztikája a mi szép jövőnket is előrevetíti: a kínai rezsim legvidámabb európai barakkja leszünk.
Ez tényleg egészen szürreális.
Nem elég, hogy a kormány megfúrta a kínai rezsim emberi jogokat sértő politikáját elítélő EU-határozatot, és még akkor itt van a kínai nagykövet publicisztikája is a Magyar Hírlapban.
Az egykor a Tienanmen téri mészárlás ellen tüntető, a “nyugatos” Magyarországról ódákat zengő vezér házi sajtójában megjelenik egy olyan cikk, amiben egy kínai pártállami aparátcsik olyan eszmefuttatást kanyarít a hongkongi eseményekről, amire az 1957-ben konszolidáló kádárista állam propagandistája is csak elismerően csettintene.
Van itt kérem minden: szebb jövő, Kína-ellenes felforgatók vs. hazafik, nemzeti szuverenitás vs. gonosz imperialisták, idézőjelbe tett függetlenség. A radikális forradalmár Petőfi hullagyalázása azzal, hogy egy embernyomorító rezsim szolgálatába állítják az emlékét, csak hogy kicsit hízelegjenek a nacionalista konzervatív büszkeségünknek.
Ennek a cikknek minden betűjét vérrel írták, minden betűjéhez vér tapad.Ujgur férfiaké, akiket koncentrációs táborokba zárnak és megfosztanak a kulturális identitásuktól, vagy ha az nem megy, hát az életüktől is. Ujgur asszonyoké, akiket kényszer-sterilizáltak. Tibeti szerzeteseké, akik felgyújtották magukat végső tiltakozásként a rezsim tömény rosszindulatával szemben. Munkatáborokba zárt embereké, akik ki tudja, milyen tömegekben senyvednek ma is a szögesdrótok között azért, mert valami rosszat találtak írni, mondani a rezsimről. Hongkongi diákok vére, akik éppolyan bátorsággal vonultak utcára a szabadság és függetlenség mellett, mint 56-ban a magyar diákok. És akiknek a harcát most ugyanolyan aljas módon próbálják bemocskolni, mint az 56-os forradalmárokét.
Ez a cikk: puhítás. Masszírozás. Szisztematikusan. Tudatosan. Tolják egyre kijjebb a tűréshatárunkat. A politikai komfortzónánkat. Vajon ez még belefér? Kísérletezgetnek. Ezt is le lehet még tolni a torkukon?Készítik elő a szép új világot. Az utat, amelynek a végén mi leszünk itt Európában a kínai totalitárius diktatúra bezzegországa. Előretolt bázisa. Hírszerzési központja. Foot in the door, ahogy az angol mondja.
Közben már épül a csilliárdos belgrádi vasút. És készítik elő a kínai rezsim propaganda-egyetemének alapkőletételét, a tervezett ferencvárosi diákváros rovására. A nemzetközileg legelismertebb magánegyetemünk, a CEU elüldözése után lesz nekünk most Fudan Egyetemünk - 450 milliárdos kínai hitelből.
Persze aki elhiszi, hogy egy olyan egyetem, amelynek az alapdokumentumaiból kivették a tanszabadságot és a párt iránti lojalitással helyettesítették, a magyar nemzeti érdekek és nem a kínai birodalmi érdekek jegyében épül - annak a kínai nagykövet mézédes hazugságokból szőtt publicisztikája sem fogja felnyitni a szemét. Talán még helyeslően bólogat is: “lám, mégis milyen jelentős nemzet vagyunk, erős vezetővel, még a kínaiak is milyen komolyan vesznek minket, és olvassák Petőfit.”
És nem látja majd, amikor a kínai rezsim itteni helytartója cinikusan a markába röhög.
Sárosi Péter