A kínai keresztényüldözés minden képzeletet felülmúl

Miközben vezetőink az üldözött keresztények megsegítéséről papolnak, szemet hunynak a kínai keresztények egyre brutálisabb elnyomása fölött.

Szijjártó Péter külügyminiszter és Orbán Viktor miniszterelnök kínai pártvezetőkhöz fűződő virágzó brománcára nem kevés árnyék vetül. Az Euronews nemrég egy jó összefoglalót állított össze az ujgurokról. Akik legalább annyira rokonaink (kulturális-nyelvi értelemben), mint a többi közép-ázsiai török eredetű nép. A kormány mégsem siet kifejezni szolidaritását velük, és még Lezsák Sándor sem tart harcos beszédeket a Kurultájon az ujgurok mellett. Pedig csak a vak nem látja, hogy ősi kultúrájukat és nyelvüket éppen kiirtják. Koncentrációs „átnevelő” táborokban.

Ezt érdekes módon egyébként a jelenleg kormányellenőrzés alatt álló sajtótermékek, például a Magyar Nemzet is látta még 2010 környékén. Hiszen számos cikkben foglalkoztak a „rokonaink” elnyomásával, keményen kritizálva a kínai pártállamot és Erdély autonómiájával vonva párhuzamot. Ezek a cikkek azóta eltűntek (néha szó szerint, még az archívumban sem olvashatók). Megjelentek ellenben az ujgurok helyzetét relativizáló, a kínai propaganda hazugságait átvevő híradások.

És hasonló gránitszilárdságúnak tartott elvek gyurmapuhává válnak más esetekben is. Amiket szelektíven és rugalmasan lehet értelmezni. Ilyen az üldözött keresztények ügye. Ami olyannyira fontos volt a kormányzatnak, hogy külön államtitkárságot hozott létre. Egy örmény fiatalember vezetésével, jelentős személyzettel, büdzsével és ingatlannal.

Nos, az üldözött keresztények ügye sem számít a kormánynak akkor, amikor éppen egy olyan országról van szó, amelynek kormányával szívélyes viszonyt ápolnak. Például Kínáról.

Az Open Doors nevű keresztény jogvédő szervezet rendszeresen frissíti azt a listát, amelyen azok az országok szerepelnek, ahol a leginkább üldözik a keresztényeket a vallásuk miatt. Ezen a listán Kína jelenleg az előkelő 17. helyen szerepel.

A kommunista párt korábban is komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy „hazafias” szellemben állami gyámkodás alá helyezze és átalakítsa a keresztény felekezeteket. De az elmúlt években a nyílt keresztényüldözés fázisába léptek: templomok ezreit rombolták le. Azokat a hívőket, akik nem ismerik el, hogy a kínai állam előbbrevaló, mint Krisztus – börtönbe zárják (tiszta Római Birodalom!). Megtiltották, hogy 18 éven aluliak vegyenek részt az istentiszteleteken (az „engedjétek hozzám a kisdedeket” ott nem érvényesülhet).

A Forbes magazinban nemrég megjelent cikk egyenesen azzal a címmel jelent meg: „Vajon a kínai keresztények lesznek a legközelebb ’átnevelve’?” Utalva ezzel a muszlim ujgurokkal szembeni diszkriminációra, amit több ország kormánya a genocídium szóval ír le.

A Radio Free Asia jelentésére hivatkozva állítják, hogy jelenleg is működnek Kínában olyan titkos, mobil átnevelő központok, ahol a fogva tartott keresztényeket kínzásnak vetik alá, hogy megtagadják hitüket. Egy keresztény hívő azt állította, 10 hónapig tartották itt fogva, miután egyszerűen elrabolták a templomából.

És dacára a Kína és Vatikán közötti megállapodásnak, amelyben a Római Katolikus Egyház gyakorlatilag önként beleegyezett, hogy az állam nevezhesse ki a püspököket, a katolikus-üldözés sem enyhült. Azokat a papokat és püspököket, akik nem fogadják el az állami irányítást, üldözik, templomaikat lerombolják.

Szóval foglaljuk össze: miközben a magyar kormány a nyugati liberális demokráciáktól félti a "keresztény gyökereinket", és Nyugaton keresztény-üldözést vizionál - egy szava sincsen arról, hogy a baráti Kínában templomokat bulldozerolnak le és keresztényeket zárnak táborba a hitük miatt.

Sárosi Péter