A Fidesz által most benyújtott homofób és transzfób törvény orosz modellje nem védte meg a gyermekeket és fiatalokat, miközben sokukat megbélyegezte és kirekesztette.
A Gyermekek-404 (Дети-404) nevű orosz online közösség azért alakult meg 2013-ban, hogy támogatást nyújtson a szexuális orientációjuk és nemi identitásuk miatt támadott, bántott fiatalkorúaknak. A projekt neve utalás az Interneten gyakori „404 – az oldal nem található” hibaüzenetre. És arra, hogy az LMBTQ fiatalok nagyon nehezen találnak hiteles tájékoztatást, együttérző támogatást a környezetükben. Viszont gyakran válnak zaklatások, gyűlöletbűncselekmények áldozatává.
Ugyanebben az évben fogadta el az orosz parlament (Duma) az ún. melegpropaganda törvényt, amely tiltani rendelte a fiatalkorúak körében a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok népszerűsítését.”
A törvény indoklása szerint a cél a „hagyományos családok” és a „gyermekek védelme” volt – a valóságban természetesen az LMBTQ közösséggel szembeni diszkrimináció törvényessé tételét szolgálta. És ugyanúgy összemosta a pedofíliát és a gyermekekkel szembeni abúzust a homoszexualitással, mint a Fidesz jelenlegi javaslata.Jelena Miluzina, a törvény egyik alkotója sietett leszögezni, hogy a törvény nem a hiteles tájékoztatás ellen szól, és az olyan projektek, mint a Дети-404, nem esnek a törvény hatálya alá. És mégis: a törvény elfogadását követő években az oldalt alapító Jelena Klimova, többször is bíróság elé került a törvény megsértésének vádjával. A Facebook-oldalt, aminek azóta több tízezer követője van, nem tudták betiltani, de a bíróság 2016-os döntése értelmében a projekt website-ját blokkolták az orosz neten.
Erőszakhullám
Ez csupán egy azoknak a jogsértéseknek a sorában, amelyek a 2013-as törvény elfogadása után harapóztak el Oroszországban. A törvény egyik, az indoklásban persze nem szereplő, de legriasztóbb közvetett hatása az volt, hogy legitimálta az LMBTQ közösséggel szembeni diszkriminációt és erőszakot.
Alexander Kondakov a European Journal of Criminology című szakfolyóiratban megjelent elemzése szerint
2011 és 2016 között a bírósági iratokból 297 olyan bűncselekményre derült fény, amelynek az áldozata ebbe a közösségbe tartozott. A gyűlöletbűncselekmények számában jelentős növekedés volt tapasztalható 2013 után, 2015-re számuk megkétszereződött.És ezek csak azok, amelyek eljutottak a bíróságig! A támadások valódi száma ennél jóval nagyobb lehet, ezekről hivatalos statisztikák nem léteznek. A Sova Center, a gyűlöletbűncselekmények monitorozását végző nonprofit alapítvány adatai szerint miközben a gyűlöletbűncselekmények száma lassan, de biztosan csökkent az elmúlt évtizedekben, addig az elmúlt években az LMBTQ közösség elleni bűncselekmények aránya nőtt.
Kriminológusok szerint
az erőszak mögött gyakran azok a viselkedésminták állnak, amelyeket Nyugaton „mérgező maszkulinitásnak” vagy „törékeny férfiasságnak” is neveznek. És amelyek szervesen beépültek az alkoholfogyasztási szokásokba. Az ittasan elkövetett erőszakos bűncselekmények meglepően nagy részét követik el azzal az indoklással, hogy az áldozat valamilyen nemi sztereotípiával kapcsolatos elvárást sértett meg. Az erőszak áldozatai többnyire nők, vagy olyan férfiak, akik az elkövető(k) által femininnek minősített tulajdonságjegyeket mutattak. A hab a tortán, hogy miközben a „gyermekek védelmében” büntetik a kisebbségek elfogadását, közben legálissá tették a családon belüli erőszak „enyhe” formáit (értsd: nyugodtan meg lehet verni az asszonyt, amíg nem kerül kórházba).
A hallgatás kultúrája és a romló mentális egészség
A nyílt erőszak mellett a kutatások szerint a törvény elszabadította a diszkrimináció, a hátrányos megkülönböztetés egyéb formáit a magán- és közélet szinte minden színterén. Családokban, iskolákban, kórházakban és munkahelyeken. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet 2018-as jelentésében például megszólaltatott egy mentális egészség tanácsadást nyújtó szakembert, aki szerint
„az egész helyzet csak egyre romlik. Manapság a tanárok és az iskolapszichológusok sem beszélhetnek pozitívan erről a témáról. Nem mondhatják azt a gyerekeknek, hogy ’minden rendben van veled, normális vagy’.”Egy a Journal of Urban Health című szaklapban 2017-ben publikált kutatás eredményei szerint az orosz meleg- és biszexuális férfiak mentális egészségére mérhetően káros hatással volt a 2013-as propagandatörvény. A 2010 és 2013 között meginterjúvolt 1367 résztvevő körében riasztóan magas, 36,7%-os volt a depresszióval küzdők aránya. És a törvény elfogadása után többen számoltak be stigmával összefüggő mentális problémákról. Ez azért is rossz hír, mert a kutatások szerint a szexuális kisebbségek tagjai sokkal gyakrabban gondolnak öngyilkosságra – és sokkal gyakrabban meg is kísérlik azt, mint az általános népesség tagjai.
A melegverés ellen tiltakozni tilos
Az áldozatok nem remélhetnek védelmet az államtól, sőt, azok kockáztatják a büntetést, akik az áldatlan állapotokra felhívják a figyelmet – éppen a melegpropaganda-törvény miatt. 2013-ban Dimitrij Iszakov Kazany főterén egyszemélyes tiltakozó akcióba kezdett.
A transzparens, amit készített: „Melegnek lenni és a melegeket szeretni normális: a melegeket megverni és megölni bűncselekmény!”
Nos, ez a transzparens a bíróság szerint a homoszexualitás népszerűsítésének minősült, Iszakovot súlyos pénzbüntetésre ítélték. 2016-ban Szergej Alekszejenkót, egy mentális egészség tanácsadót egy murmanszki bíróság elítélte, mivel az oldalán olyan információkat közölt az LMBTQ fiatalokkal, amelyek pozitív színben tüntették fel a melegeket.
2018-ban a 16 éves Maxim Neverovot megbüntették, amiért félmeztelen férfiakról készült képeket posztolt, és ezek „a szakértői vélemény szerint” alkalmasak voltak a „homoszexuális propagandára.”
Julia Cvetkova grafikust azért ítélték el, mert olyan képeket osztott meg, amelyeken szivárványcsaládok láthatók (lásd lent). És még folytathatnám a sort.
Az orosz büntetőbíróságok ítélkezési gyakorlata Sztálin idején sem volt ilyen szigorú: mindössze az ítéletek 0,34%-ában hoznak felmentő ítéletet! Ugyanez az arány az Egyesült Királyságban 17%.Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2017-es döntésében kimondta, hogy a törvény sérti a szólásszabadsághoz és a diszkriminációtól való védelemhez való jogot. Többek között különösen problémásnak tartotta az EJEB azt, hogy a törvény összemossa a pedofiliát és a gyermekek bántalmazását a homoszexualitással, és az indoklásával ellentétben „nem szolgál semmiféle legitim közérdeket.”
Sőt, éppenséggel a közérdekkel ellentétes, állapították meg a HIV-járvány ellen küzdő szakemberek is. A nemzetközi ajánlások és szakirodalom alapján ma már nyilvánvaló, hogy a nemi úton terjedő fertőző betegségek melegágya a bigottság, a tudatlanság és a megbélyegzés.
Oroszországban, Európa nyugati részével ellentétben, a fertőzések száma még mindig gyorsan növekszik.Nem kis részben a megfelelő megelőző és ártalomcsökkentő programok tiltása, illetve a legnagyobb kockázatnak kitett társadalmi csoportok megbélyegzése, kriminalizálása miatt.
Idegen ügynökök
Putyin LMBTQ közösség elleni háborújában gyakran használja fel a független civil szervezeteket idegen ügynökként üldöző törvényeket is. Néhány éve a Jogriporter Alapítványnál dolgozó munkatársaim Oroszország 7 városában forgattak dokumentumfilmet azokról a civil szervezetekről, akik a HIV fertőzések szempontjából veszélyeztetett csoportoknak nyújtanak segítséget (látható alább, angol felirattal).
A drogfogyasztóknak segítő szervezetek munkáját is nehezítik a
törvények: a melegpropaganda törvény mintájára drogpropaganda törvényt
is elfogadtak. Ez gyakorlatilag betiltott minden olyan ismeretterjesztő
anyagot, ami ártalomcsökkentő célzattal a biztonságosabb
szerhasználatról tartalmaz információkat.
A Moszkvában egyedüliként
tűcserét biztosító Andrej Rilkov Alapítvány
honlapját betiltották, mert pozitív beszámolót közöltek a nyugati ártalomcsökkentő programokról - azt
azóta is mi hostoljuk Magyarországról, szolidaritásból.Az elmúlt években azzal párhuzamosan, hogy Putyin veszít a népszerűségéből, az orosz rezsim egyre inkább a szigorú, keménykedős arcát mutatja a nép felé. Az elnök egyre szorosabbra fonja a szövetségét az Ortodox Egyházzal a közélet, az oktatás, a tudás teljes monopolizálása és a szellemi élet kontrollja érdekében. A független hangok elleni retorziók egyre gyakoribbak és súlyosabbak.
A nyilvánosság fölötti dominancia jegyében egyre szigorúbb az Internet ellenőrzése, és a hatalom a terrorizmus, a pedofília, a kábítószer-kereskedelem stb. elleni harc nevében egyre gyakrabban szűri ki azokat a tartalmakat, amelyeknek az egyetlen bűne, hogy kritikusak Putyin rendszerével és annak hivatalos ideológiájával szemben.Hogy a Fidesz által benyújtott törvény már ránézésre is alkotmányellenes, és számos nemzetközi egyezménybe is ütközik, az nyilvánvaló. Magyarország az EU tagállamaként jóval nagyobb közegellenállással számolhat, mint Oroszország – és valószínű, hogy még ha el is fogadják a törvényt, azt előbb-utóbb elkaszálja nemzetközi bíróság. De vajon addig milyen nagy kárt okozhat egy ilyen törvény a kisebbségekre, az emberi jogok és szexuális kultúra helyzetére? És nem utolsósorban magukra a gyermekekre és fiatalokra, akiktől megtagadja a hiteles és együttérző tájékoztatást és támogatást?