A magyar ombudsman szoros együttműködést folytat orosz kollégájával, aki a leginkább harcos Putyin-párti állásfoglalásairól híresült el.
A magyar ombudsman büszkén számol be az oldalán arról, hogy "online megbeszélést" folytatott Tatyjana Nyikolajevna Moszkalkovával, az Oroszországi Föderáció Emberi Jogi Főbiztosával.
Bizonyára csakis egy sorosista nyugati ügynök találhat kifogást abban, hogy miért éppen az orosz kollégájával folytat ilyen szoros és kedélyes együttműködést a magyar ombudsman. És miért nem mondjuk a norvég kollégájával tárgyalja meg azt, hogy miként tudnának közösen fellépni azért, hogy a jogvédő civil szervezetek hozzájuthassanak a Norvég Alap támogatásához Magyarországon.
Igazán megható, hogy az emberi jogok iránt olyan mélységesen elkötelezett két ország, mint Oroszország és Magyarország, emberi jogi csúcshivatalnokai ilyen szorosan együttműködnek a "keleti nyitás" jegyében. Csak találgatni tudok, vajon milyen ügyeket tárgyaltak meg.Ha naív lennék, feltételezném, hogy Kozma Ákos bizonyára érdeklődött Navalnij egészségi állapotáról az orosz kollégájánál, és Moszkalkova megnyugtatta, hogy Navalnij a lehető legjobb ellátást kapja az orosz börtönben és semmiben nem szenved hiányt. Aztán tapasztalatot cseréltek arról, hogy miképpen lépjenek fel közösen az LMBTQ közösséget ért agresszív támadásokkal szemben.
De hát tudjuk, hogy Kozma "nemazéndolgom" Ákos ezekben az ügyekben még a saját hazájában sem mer felszólalni. A világszerte botrányt kiváltó homofób törvény ügyében például még vizsgálatot sem indított. Szerinte a törvény "nem zárja ki," hogy a köznevelésben továbbra is megjelenjék a másság. Azt írta, hogy majd "szorosan" nyomon követi a törvény hatását az LMBTQ közösségre. Hiszen „a törvény tényleges emberi jogi hatása a gyakorlati alkalmazás során fog megmutatkozni.” Ezek szerint meg kell várni, amíg a törvény hatására megindul a kirekesztés. Azóta a kormánypárti sajtó valóságos levadászás-kampányt indított az iskolai emberi jogi érzékenyítő programok ellen, de az ombudsman még mindig hallgat.
Ezt joggal minősíthetjük a korábban szebb napokat látott magyarországi ombudsmani hivatal eddigi mélypontjának.A jelenlegi biztos elődje, Székely László legalább megkísérelte, hogy bizonyos szimbolikus ügyekben ellent mondjon a hatalomnak. Én magam például jogvédőként a tűcsere programok bezárása ügyében fordultam 2014-ben az ombudsmani hivatalhoz, és az alapos indoklással ellátott panaszunknak Székely helyt adott. Kimondta, hogy súlyosan sérti az egészséghez való jogot, ha egy drogfüggőket segítő intézményt önkényes politikai okokból bezárnak.
De ez komoly konfliktust eredményezett. Ekkor ugyanis Kocsis Máté és a Fidesz általános lejárató kampányt és támadást indított az ombudsman ellen, akit megalázó parlamenti bizottsági meghallgatásnak és sárdobálásnak vetettek alá. A vád szerint én, a sorosista ügynök és "droglobbista", "dróton rángattam" az ombudsmani hivatalt (muhaha).
A befenyítés sikeres volt: a hazai jogvédő szervezetek árnyékjelentése szerint az ombudsmani munka minősége és függetlensége azóta is folyamatosan hanyatlik. És az új ombudsman, Kozma Ákos 2019-es kinevezése, aki korábban az Orbán-kormány hivatalnoka volt, újabb negatív szintlépést jelentett. Hogy az árnyékjelentést idézzem: "az új biztos is több ízben elmulasztott olyan sürgető emberi jogi problémákkal foglalkozni (illetve megfelelően foglalkozni), amelyek politikailag érzékenyek vagy nagy jelentőségűek." És ez még egy elég finom, eufémisztikus megfogalmazás.
Ahogy a Helsinki Bizottság beszámolt róla, a külföldi kollégáiból álló nemzetközi testület (GANHRI) éppen nemrég minősítette le a független ombudsmanok A-kategóriájából az államilag kézivezérelt ombudsmanok B-kategóriájába. Ezzel Magyarország egy újabb nemzetközi sztenderd alapján csúszott le a fejlett demokratikus jogállamok sorából a tekintélyelvű rezsimek közé.
Pedig ha a GANHRI-t valamivel lehet vádolni, hát akkor nem azzal, hogy egy Soros György befolyása alatt álló radikálisan liberális szervezet lenne. Hiszen többször érte kritika azért, mert túlságosan is megengedő és olyan országok emberi jogi intézményeit is A-kategóriával jutalmazza, amelyek egyébként égbekiáltó igazságtalanságok fölött is szemet hunynak.
Ugyanabban a jelentésben például, amelyben a nemzetközi testület Kozma leminősítését javasolta, arra is javaslatot tesznek, hogy a korábban leminősített orosz hivatalt minősítsék vissza az A-kategóriába. Ezzel díjazva Moszkalkova azon erőfeszítéseit, hogy a nemzetközi javaslatoknak eleget téve megváltoztassa a hivatal jogi szabályozását. Ez jelzi, hogy azért ez a bizonyos nemzetközi akkreditáció nem túl magas küszöböket tartalmaz, amelyeket még egy tekintélyelvű rendszerben is meg lehet ugorni. És jelzi egyben azt is, hogy elég súlyos tehetetlenség kell ahhoz, hogy valakit a B-kategóriába tegyenek.
A jelenlegi orosz ombudsman, Moszkalkova például a szovjet rendőrségnél kezdte a karrierjét, és a Belügyminisztérium tábornoka (!) volt, mielőtt elfoglalhatta méltó helyét az emberi jogi (!) csúcshivatal élén. Legalább olyan nagy színvonal-esést képvisel az ombudsmani poszton elődjéhez, a nemrég elhunyt disszidens jogvédőhöz, Szergej Kovaljovhoz képest, mint Szabó Mátéhoz képest Kozma Ákos, vagy Majtényi Lászlóhoz képest Péterfalvi Attila.
Moszkalkova az orosz kormánypárt tagjaként a Kreml és Putyin meggyőződéses híve, a Nyugat ellensége. Többek között azzal vált hírhedté, hogy a Pussy Riot nevű punkbanda egyik akcióját az "erkölcs elleni támadásnak" bélyegezte és szigorú büntetést követelt. 2015-ben pedig indítványozta, hogy a Belügyminisztériumot nevezzék át Csekává (ez volt Sztálin hírhedt titkosrendőrségének az elnevezése is).
This is the beginning of a beautiful friendship, ahogy mondani szokás.