Az Eucharisztikus Kongresszus, a pápalátogatással megkoronázva, jelenthetné a NER apoteózisát - Orbán megdicsőülését. Csak ne ez a fránya Ferenc lenne a pápa, aki belerondít a képbe.
Azért nem lehet könnyű Orbánnak lenni. Mindent elkövet, hogy visszaállítsa állam és egyház egységét. Teletömi az egyházakat pénzzel, tálcán kínálja fel nekik az iskolákat, szociális ellátást, gyermekvédelmet, kezükbe adja az emberek lelke fölötti ellenőrzést. És cserébe csak annyit várna, hogy az egyház maga is térjen vissza az 1945-ben egyszer már meghaladott feudális függőség állapotába az államtól: és lelkesen támogassa idegengyűlölő, homofób politikáját.
És ami a hazai egyházi vezetőket illeti, bizony sikerül is neki: a püspökök többsége könnyen visszatér a Horthy-rendszer kriptokonzervatív beidegződéseihez. Hiszen valójában soha nem is gyógyult ki belőle, demokratikus átalakulása soha nem következett be. Az elnyomás évtizedeiben szerzett sebek, amikor oly sok mai pap és püspök ügynökké vált, nem gyógyultak be, csak elüszkösödtek. 1945 óta az egyház semmit nem tanult, és semmit sem felejtett.
Orbán Viktor uralma tökéletesen megfelel ezeknek az egyházi vezetőknek, úgy lubickolnak benne, mint hal a vízben - a néhány renitens hangot pedig könnyen agyonhallgatják.Az Eucharisztikus Kongresszus, amire talicskával szórták a közpénzt, a Horthy-rendszer restaurációjának fontos állomása: az 1938-as évben tartották legutóbb Budapesten a NEK-et. Az jó éve volt Horthynak, hamarosan visszaszerezték a Felvidéket, a népszerűsége top-on volt. Hogy az első zsidótörvényt egyházi támogatással éppen a kongresszus alatt fogadták el? Spongya rá! A mostani kongresszus, a pápalátogatással megkoronázva, jelenthetné a rendszer apoteózisát - Orbán megdicsőülését.
Hogy Orbán történetesen protestáns, az nem jelent semmit: Horthy is református volt. Számára valójában csak egy, unam sanctam egyház létezik, ami magába foglal minden “történelmi egyházat”. Hogy mi a “történelmi”, azt persze ő mondja meg. Az, ami az ő hatalmát elismeri és támogatja. Iványi nem, a Hit Gyülekezete és az ortodox zsidók igen.
Csak annyi kéne, hogy egy XVI. Benedekhez hasonló reakciós pápa üljön Szent Péter trónján, aki az egész világ közvéleménye előtt szentesíti mindazt, amire Orbán oly büszke: a Trón és Egyház feudális-teokratikus egységét, az iszlamofób és migránsellenes konspirációs teóriák által fűtött agresszív ideológiájával együtt.Egy olyan Szentatyára lenne szüksége, aki hozzá hasonlóan a középkor nyelvét beszéli, és a régi időket áhítozza vissza, amikor még az állam és az egyház közösen írták elő az embereknek, hogyan éljenek. És szövetségük biztosította egy szűk uralkodó réteg mérhetetlen hatalmát és gazdagságát sok-sok generáción keresztül.
Egy szívélyes hangulatú pápalátogatásra vágyik, ahol a katolikus egyház fejét ő maga vezetheti körbe a felújított budai várban, és fotók készülnek arról, ahogy bizalmas beszélgetést folytatnak Európa megvédéséről az Iszlám hódítással, a szekuláris, buzivédő liberális Sátánnal szemben. Egy pápa, aki megdicséri az ezeregyszáz éves magyar állam vezetőjét azért, amit az elmúlt 10 év alatt elvégzett.
És akkor erre jön egy pápa, aki szinte mindenben ellentéte annak, amit Orbán képvisel. Maga is migráns-ivadék, aki Latin-Amerikában egy egészen más katolikus egyházban szocializálódott, mint amilyen a magyar. Aki bosszantóan komolyan veszi az Evangélium tanítását a felebaráti szeretetről, az agapéról.Szegények segítéséről, elnyomottak felemeléséről, sőt, ami a legbosszantóbb, az idegenek befogadásáról. Nem ül fel a homofób-vonatra sem: a lehető legliberálisabb nyilatkozatokat teszi a melegekről, amit még egyházszakadás nélkül megkockáztathat.
Befogadóbb Európát szeretne - és befogadóbb egyházat. Korholja azokat az egyházi vezetőket, akik márványtermeik pompájában elszigetelődnek a világtól és csak a hatalomhoz dörgölőznek ahelyett, hogy a szegények, a nyomorultak felé fordulnának. Akik túl sokat papolnak a hagyományokról, túl mereven ragaszkodnak középkori dogmákhoz, és közben nem látják a gerendát a saját szemükben. Magyarul szögesen ellentétes változásokat szeretne látni, mint amelyeket Orbán képvisel.
A kormány az Eucharisztikus Kongresszus csaliját is beveti, hogy a pápát idevonzza. Hosszas diplomáciai erőfeszítéseket tesz a Vatikánban, hogy kiegyezzen vele. Hogy a háttérben milyen alkuk, zsarolások mehetnek - azt lehet, hogy majd csak évtizedek múlva tudjuk meg a titkos archívumokból.
Amikor híre megy, hogy a pápa vonakodik Budapestre jönni: a habonyi propagandagépezet láncos kutyái veszett csaholásban törnek ki, és nem fukarkodnak a pápa-gyalázó rigmusokkal. A helyzet, hogy egy külsőségekben harcosan keresztény kormányzat hívei a Katolikus Egyház fejét gyalázzák, nem is lehetne már abszurdabb.
Végül a pápa egyetlen napos villámlátogatást tesz Magyarországon - méghozzá hivatalosan és hangsúlyozottan csak a kongresszuson, és nem pedig a magyar államnál. Budapesten a protokolláris szempontból legminimálisabb találkozóra kerül sor a magyar állam vezetőivel, bármennyire is próbálják ezt a kormány és propagandistái másként beállítani.
Az Orbán íróasztala fölött összehajoló, Európa ügyeit bizalmasan megbeszélő miniszterelnök és pápa fotója helyett a Vatican News egy másfajta fotót tesz ki. Egy, a Szépművészeti Múzeum hatalmas terében egymással szemben, egymástól sok-sok méter távolságban leültetett pápával és miniszterelnökkel. A legtöbbször jovális Ferenc arca a képen minden, csak nem szívélyes.
Hogy ez nem the beginning of a beautiful friendship, hanem inkább egy feszélyezett, kényszeredett, protokolláris találkozó, azt ez a kép még annál is jobban illusztrálja, mint a főváros ellenzéki vezetése által a belvárosban kihelyezett, Ferenc-idézeteket tartalmazó plakátok. Amelyek mindegyike antitézise az orbáni politikának.Orbánnál talán már csak Semjén helyzete szánalmasabb. Egy mesterségesen lélegeztető-gépen tartott, nevében keresztény és demokrata (egyik sem) párt vezetőjeként az egyetlen dolga, hogy az egyházakat a politika szekerébe fogja. Ezért kapja a pénzt a Főnöktől. Ferenc pápa lelki habitusát, egyházpolitikai felfogását, világképét tekintve kevés ellenszenvesebb figurát lehet elképzelni, mint ezt az élősködő politikai keresztényt, aki milliárdos vadászkiállítások szervezésével van elfoglalva. És ezt a bohócot küldik ki fogadni Ferencet a reptérre? Gratulálok!
Végső megalázásként a pápa ezután több napos látogatást tesz Szlovákiában a köztársasági elnök meghívására (ott még van köztársaság). Aki liberális (!), ráadásul nő (!). És akivel valószínűleg jóval szívélyesebben vitatja majd meg a világ dolgait, mint Orbánnal valaha.