Miközben a NER értelmiségén egyre inkább eluralkodik a lövészárok-pszichózis, vigyáznunk kell rá, hogy ne formáljanak minket is a saját képükre.
Az elmúlt egy évben (közpénz jellegét elveszített közpénzből) gründolt fantomintézmények burjánzásának egyik legújabb példája a Szent István Intézet. A minap “A következő ezer évért” címmel tartottak konferenciát Budapesten. Ezt a rendezvényt választották a NER influencerei, köztük Hollik István és Schmidt Mária, arra, hogy kifejtsék eszkatológiai (a világ végéről szóló) nézeteiket.
Ugyanis ha össze akarom foglalni a fő üzenetet, akkor így hangozna: “Figyelmezzetek az utolsó idők jeleire, küszöbön áll a nagy összecsapás a Jók és a Gonoszok, a Kelet és Nyugat, a keresztény-konzervatív-nemzeti tábor és a marxista-ateista-kozmopoliták között!”
Az előadásokból ugyanis egy közelgő apokaliptikus küzdelem rémképe, hagymázas víziója bontakozik ki előttünk Bruegel-festménybe illő jelenetekkel. Orbán-arcú, hófehér tollas szárnyaikat szétterjesztő angyalok űzik ki éppen a mennyek országából a Soros-arcú, denevér-szárnyaikkal verdeső démonok eget elfeketítő sáska-rajait. Kelet és Nyugat. Iszlám és kereszténység. Liberálisok és konzervatívok. Nemzetiek és globalisták. Vallásosak és ateisták. A nagy civilizációs összecsapás a küszöbön áll.Nos, engem mindig is lenyűgözött a NER-burzsoázia diszkrét bája, ahogy ezek a talpig gucciba és Louis Vuittonba öltözött, több tízmilliós karórákkal, százmilliós terepjárókkal parádézó, a globálizáció minden luxusát pakkra kiélvező nerisztokraták és értelmiségi vazallusaik önmagukat a “globális elit” elleni plebejus lázadás élharcosainak tüntetik fel.Nehéz röhögés nélkül kibírni, amikor a “keresztény Európának” eme a zsíros állami pozíciókat, megbízásokat mohón szürcsölő, a közpénzt a saját cégbirodalmaikba, alapítványaikba talicskázó védőpajzsai bőszen ágálnak a “materialista haszonmaximalizálás” ellen. Vagy amikor azon műfelháborodnak, hogy a “Soros-hálózat” civilei külföldi pénzt kapnak - miközben ezek nevetségesen kis aprópénznek számítanak ahhoz képest, amit ők napi szinten lopnak el az adófizetőktől.
Elég nagy bajban lenne a világ, ha ezek a közpénzen kitömött zsebű pártkatonák lennének az utolsó időkben Jézus Krisztus katonái, a végső idők szentjei és mártírjai.Schmidt Mária az 1989 előtti világ legrosszabb munkásőr- és házmester-beidegződéseire, a rendőr- és pártállami mélystruktúrákra építkező, a 80-as évek demokratikus ellenzékének minden törekvését a visszájára fordító rezsimjeit úgy állítja be, mint a szabadság európai élharcosait. Ennél már csak az bizarrabb, amikor a nyugati demokráciákat a "marxista" jelzővel illeti. Hiszen pont ezek a demokráciák az elmúlt évtizedekben nem éppen a munkásosztály felszabadításán ügyködtek - sokkal inkább a jóléti állam leépítésében és a neoliberális piaci fundamentalizmusban tobzódtak.
Többek között egyébként éppen a német autóipar az, ami Orbán "marxistátlanított" rendszerének stabilitását biztosítja. Schmidt Mária azon víziója, miszerint a nyugati világban valamiféle totális diktatúra van kiépülőben, miközben idehaza a szabadság és jólét új birodalma épül - veszélyesen közel áll ahhoz, amit a párt ideológusai állítottak 1948 és 1989 között. A magyar fiatalok százezrei most is a lábukkal szavaznak az ilyen látomások igazságtartalmával kapcsolatban.
Természetesen könnyű lenne beleesni az általuk állított csapdába, felvenni a kesztyűt - és megfordítani az egészet. Azt mondani, hogy igen, valóban apokaliptikus időket élünk, csak éppen a világot a baloldal vagy a liberálisok, az ateisták vagy a kozmopoliták fogják megmenteni az ilyen bigott és nacionalista seggfejektől, mint amilyenek ti vagytok. Hogy "a fejlett Nyugat" áll itt szemben a "tespedő Kelettel."
De nem szabad beleesni ebbe a csapdába.
A világ nem feketékre és fehérekre, nem jókra és gonoszokra osztható. Nem Keletre és Nyugatra. Nem istentelen marxista materialistákra és istenes nemzeti spirituálisokra. Sem pedig progresszív megvilágosultakra és ostoba bigott reakciósokra.Én nem vagyok hajlandó ördögöt festeni a falra. Nem vagyok hajlandó démonizálni embereket vallási vagy világnézeti alapon. Tudom, hogy a skatulya, amibe engem, és még mindenkit, aki nem hajlandó az ő szabályaik szerint játszani, belegyömöszölnek, hamis általánosítás eredménye.
Tudom, hogy a magukat liberálisnak vagy baloldalinak valló emberek között is vannak türelmetlen seggfejek, dogmatikusan gondolkodók, szűklátókörűek, fanatikusak - de ettől még a társadalmi igazságosságért, az emberi jogokért küzdő mozgalmakat nem lehet leírni és jellemezni pusztán az ő tevékenységükkel.
Éppígy tudom, hogy a kereszténység nem egyenlő a bigottsággal, és a hazafiság sem egyenlő az agresszív nacionalizmussal. És nekem, bármennyire is szeretnék ők így láttatni, nem a tisztességes keresztény konzervatív emberekkel van bajom. És nem is a heteroszexuálisokkal, a “hagyományos” családokkal vagy a nemzeti identitásukat megélőkkel. Sőt, még Schmidt Máriát és dühös csapatát sem vagyok hajlandó valamiféle ősellenségnek tekinteni, akivel majd a világ végén összecsapok. Amit érzek irántuk, az nem gyűlölet. Sokkal inkább szánalommal vegyes megvetés, amit az ember akkor érez, amikor látja, hogy Don Quijote megrohamozza a szélmalmokat, és közben a kardjával szanaszét vagdos mindent maga körül.Szeretnék, ha ez az ország háborús pszichózisba merülne. Ha az emberek ideológiai lövészárkokból gyanakodva puffogtatnának egymásra. Ha, ahogy a vezér fogalmazott, minden gyereket “őrhelynek” tekintetének. Amit szögesdróttal zárnánk el az “idegen” behatásoktól, és a “másik oldal” utálatára tanítanánk.
De vagyunk még elegen ebben az országban, liberálisok és konzervatívok, keresztények és ateisták, marxisták és szabadpiac-hívők, akik nem ilyen országban szeretnénk élni.Akik elutasítjuk a mesterséges oldalak gyártását és lövészárkok ásását. Akik szerint ez az ország elég tágas és nyitott ahhoz, hogy elférjen benne többféle vallás, világnézet és életmód - de nem elég tágas ahhoz, hogy akár egyetlen korrupt oligarchát eltartson. Vagyunk még olyanok, akik nem a közélet leuralásában, a pozíciók és közpénz lenyúlásában, a másik “oldal” betonba döngölésében hisznek, hanem a párbeszédben. Akik számára még létezik a törzsi- és pártérdekeken felül álló közjó és közérdek. És akik szerint a tisztesség nem urambátyám, mikutyánk-kölyke alapon működik.
Ezért aztán nem azt teszem, amit elvárnak tőlem, és nem fogom eljátszani a kereszténygyűlölő vad liberális kozmopolita szerepét. Hanem inkább kiröhögöm őket.