Amikor már nem fürkészni meg portyázni, diktátorokhoz törleszkedni meg embereket manipulálni kell, hanem tájékoztatni, felelős szakpolitikai döntéseket hozni, akkor a magyar kormány látványos kudarcot vall.
A múlt héten Európa dél-keleti csücskéből, Grúziából kellett Európa észak-nyugati csücskébe, Norvégiába utaznom munkaügyben. A kulturális és politikai különbségektől eltekintve valóságos kulturális sokkot jelentett a COVID-al kapcsolatos eltérő szabályozás is. Miközben Tbilisziben szinte mindenhol kötelező volt a maszkviselés (bár a hatóság nem igazán tartotta be), Oslóba érve egy teljesen más világba csöppentem, ahol egyáltalán nem volt kötelező maszkot viselni még a tömegközlekedésen sem.
Felelőtlenebbek a norvégok, mint a grúzok? Hát nem éppen.
Ha a járványügyi adatokat (fertőzések, halálozások stb. száma) nézzük, Grúzia jelenleg a 47., Norvégia a 88. helyen van a világ országai közül. Norvégiát, Dániával együtt, a sikertörténetek között emlegeti a világsajtó. Miért? Azért, mert rövid idő alatt szinte a teljes lakosságot sikerült beoltatniuk. A 60 éven felüliek átoltottsága majdnem 100%-os, a teljes lakosságé pedig 77%-os. Grúziában a teljes lakosság átoltottsága 26%-os.
Nálunk, Magyarországon 62%-os a teljes lakosság átoltottsága, a 60 éven felülieké pedig kevesebb, mint 80%. Majdnem félmillió 60 évnél idősebb nem kapott oltást. És akkor még nem is beszéltünk az anno nagy csinnadrattával bejelentett kínai vakcinákról, amikről kiderült, hogy bár jóval drágábbak, de éppen a 60 éven felülieknél jóval kevésbé eredmények, mint a nyugati oltások. Márpedig a kórházban ápoltak nagy része ebből a korcsoportból kerül ki.
Vajon hol van az már, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter a Nagy Magyar Sikertörténettel haknizta körbe a világot? Amikor a COVID-elleni küzdelem élharcosaként próbálták beállítani magukat? Elmúlt, mint a tavalyi hó.Európán belül egyre reménytelenebbül lecsúszunk az oltási statisztikákban, és a járványügyi trendek is kezdenek rémisztővé válni. Úgy tűnik ugyanis, hogy nem sikerült elérni azt az átoltottsági küszöböt, ami fölött már nem kell tartani attól, hogy a járvány újabb hulláma megint tarolni fog. Ha a lélegeztető-gépen lévők számát nézzük, alig vagyunk jobbak, mint tavaly ilyenkor.
Orbán Viktor persze szemforgatva széttárja a karját: de hát kérem mi mindent megtettünk, ez már a zemberek hibája, hogy nem mennek oltakozni.A felelősséghárításban a jelenlegi kormányzat remekel, mint ahogy az oltás kötelezővé tételének munkáltatókra való áthárítása is mutatja.
Amit most látunk, az bizony nem kis részben a kormány hibás és rossz járványkezelési politikájának az eredménye. És más részben pedig annak a torz társadalomfejlődési modellnek az eredménye, ami a konzervált társadalmi egyenlőtlenségekben, a magyarok paranoid, bizalmatlan mentalitásában, tájékozatlanságában nyilvánul meg. És aminek a megváltoztatására az utóbbi 10 évben a kormány semmilyen erőfeszítést sem tett - inkább tovább gerjesztette azt.
Mert a magyar modell csak abban és addig volt eredményes, hogy fürkészek és szélhámosok segítségével tekintélyelvű rezsimektől lélegeztetőgépeket meg oltásokat vásárolt fel és azon haveri cégeket gazdagított. Amikor azonban már szofisztikált egészség- és szociálpolitikára, széleskörű tájékoztatásra, a lakosságot mozgósító, fegyelmezettségét, bizalmát elősegítő korszerű logisztikára lett volna szükség, akkor látványosan csődöt mondott.
Ügyeskedéssel, diktátorokhoz való törleszkedéssel, szélhámossággal, militarista központosítással, kőegyszerűségű óriásplakát-kampányokkal választásokat talán meg lehet nyerni. Népet ámítani lehet - járványt leküzdeni, népet nevelni, tájékoztatni, nem középiskolás fokon, azonban nem lehet.Igen, a skandinávok nem egyszerűen gazdagabbak és kulturáltabbak nálunk, de fegyelmezettebbek, normakövetőbbek, tájékozottabbak és a hatóságokkal szemben nagyobb bizalmat táplálnak. Mert erre a hatóságok, a jóléti állam, okot adtak az elmúlt évtizedekben. És ott nem hagyták, hogy a társadalom széles rétegei mélyszegénységben éljenek, kirekesztve és az állammal szemben kizárólag rossz tapasztalatokat gyűjtve. Másodrangú polgárokként. És nem hagyták azt sem, hogy generációk nőjenek fel úgy, hogy nem tanulták meg a kritikai gondolkodást.
És aminek mi most fájó hiányát érezzük: a kormányzattól bizonyos távolságot tartó, tudásbázisként és innovációs motorként működő szakpolitikai intézményrendszer.Amit tudatosan leépítettek még a járvány előtt, "bürokráciacsökkentés" jelszavával. Hová lett például az Országos Epidemiológiai Központ? Elmúlt, mint a tavalyi hó.
Nem helyettesítik a Cecília asszonysággal és egyenruhás rendőrökkel meg katonákkal megspékelt "operatív törzsek". Amik leginkább csak hülye gyerekként kezelik a lakosságot, és a titkolózásban, nem a tájékoztatásban járnak élen.
Lehet, hogy a magyar lakosság jelentős része, a kormányzati információ-monopólium miatt, ezt nem látja, de mi, tájékozott, világra nyitott magyarok legalább szögezzük le: a kormány csúfos kudarcot vallott a járvány elleni védekezésben.És ez a kudarc nem csak a kapkodó, megkésett reakciókban, hibás ad-hoc döntésekben nyilvánul meg. Az csak a jéghegy csúcsa. Az egész (vissza)fejlődési modellel van baj, amit Orbánék képviselnek.