Vajon ki az "igazi" nő?

Nem tudom megérteni azoknak az embereknek a magabiztosságát, akik saját magukon kívül bárki másról ki tudják és merik jelenti, hogy ő "valódi" nő vagy "igazi" férfi-e. A 444 podcast vitájának margójára.

- mondta James Baldwin, fekete és biszexuális amerikai író és polgárjogi aktivista. Ez az idézet jutott eszembe, miközben hallgattam a 444 podcast legújabb adását, amiben Vay Blanka transz írónő és Balogh Zsófi, a Partizán riportere vitatkozott egymással a nemiségről.

Adott egy a születéskor neki tulajdonított nemével azonosuló (cisz) nő, aki számon kéri, hogy miért nem érdemel tiszteletet az ő véleménye, miszerint nem léteznek transz nők. Mert hogy szerinte a transz nők valójában magukat nőnek képzelő férfiak. A fentebbi Baldwin idézet tökéletesen leírja, miért nem érdemel tiszteletet a véleménye: mert a véleménye a transz nők nemi identitásának, puszta létezésének tagadásáról szól.

Hogy ki az "igazi" nő és ki "nem igazi"? Ezt én éppen nem tudom megállapítani másokról. Mint ahogy azt sem, ki az "igazi férfi" és ki "nem igazi férfi". Ezeket a kérdéseket csak és kizárólag saját magunkkal kapcsolatban tudjuk megállapítani. Sőt, van olyan is, aki még saját magával kapcsolatban sem tud biztos választ adni erre a kérdésre! Hiszen a nemi identitás annyira sokkal többről szól, mint egyszerű biológiai ismertetőjegyek binaritásáról. Ezért aztán tiszteletben tartom, hogy kinek mi a nemi identitása.

Vajon honnan veszi bárki a bátorságot, hogy beleszóljon abba, hogy egy másik ember milyen nemi identitással éli le az életét? És vajon miért jelent olyan óriási megterhelést az, hogy tiszteletben tartsuk az ő döntését, és elfogadjuk annak, aminek ő érzi magát?

Egyes ismerőseim számon kérik Vay Blankán, hogy milyen már az, hogy már a vita elején kijelenti, hogy nem volt hajlandó végignézni Balogh Zsófi videóját, amiben hasonló kijelentéseket tesz. Ezzel úgymond "kihúzza magát az érdemi vitából." Pedig szerintem tökéletesen érthető az álláspontja. Éppen úgy, ahogy egy roma embertől nem lehet számon kérni, hogy miért nem néz meg rasszista videókat, vagy egy melegtől, hogy miért nem néz meg homofób videókat, vagy egy zsidótól, hogy miért nem néz antiszemita videókat - egy transz embertől sem lehet számon kérni, hogy miért nem néz végig egy videót, amiben folyamatosan kétségbe vonják az ő identitását. És a jogát, hogy ezen nemi identitás szerint élje az életét. És ezt éppúgy tiszteletben tartsák, mint ahogy bárki más elvárhatja a saját nemi identitásának tiszteletben tartását másoktól.

Vajon csodálkozhatunk azon, hogy, mint mondja, fájdalmat jelentett neki ezt nézni?

Ami a puszta létezésükben kérdőjelezi meg őket, ami alapvetően befolyásolja, hogy hogyan tudnak utcára lépni vagy bármilyen társas érintkezésben részt venni.

Egy transz ember folyamatos diszkriminációval néz szembe nálunk, ahányszor csak fel kell mutatnia a személyi igazolványát (és persze azon túl is), amiben más név szerepel, mint amivel ő azonosulni tud. Mennyivel más vitapozíció ez azokhoz képest, akiknek a személyijében egy olyan név szerepel, amivel tudnak azonosulni? Ezt jó, ha észben tartjuk!

Álságosnak tartom, amikor emberek azzal próbálják magukról elhárítani a transzfóbság stigmáját, hogy dehát ők tisztelik a transz embereket, mint embereket - csak éppen nem ismerik el, hogy ők transz nők - vagy transz férfiak. Ez szerintem éppen olyan, mint amikor konzervatív véleményvezérek és egyházi személyek azzal érvelnek, hogy ők tisztelik és szeretik a homoszexuális embereket - csak éppen nem ismerik el, hogy ők melegek vagy leszbikusok. Nem ismerik el, hogy ők melegként és leszbikusként akarnak élni. Szerintük ugyanis ezek csak hamis identitások, amivel zavart elméjű/bűnös emberek áltatják magukat.

"Szerintem nem vagy te leszbikus, csak egy olyan nő, aki még nem találkozott olyan pasival, aki jól meg tudja dugni," vajon hányszor találkozik egy leszbikus az ehhez hasonló undorító ítéletekkel a férfiak részéről? Vajon hányszor találkozik lesajnáló, ál-részvétet sugárzó tekintetekkel: "én nagyon sajnállak, biztos nagyon rossz lehet neked, de én nem fogadom el, hogy te normális vagy, szerintem ez egy betegség." És a többi hasonló baromság. Ez nem sokkal különbözik attól, hogy "én tisztellek téged, mint emberi lényt, csak éppen nem tudom elfogadni, hogy nő vagy." Ez nem tisztelet.

Szomorú, hogy olyan emberek, akik maguk is szembesülnek a melegséggel vagy a leszbikussággal, vagy akár a női léttel együtt járó hátrányos megkülönböztetéssel, és az azt alátámasztó hamis, emberbarátnak álcázott paternalista érvekkel - ugyanezeket az érveket alkalmazzák és szajkózzák, amikor transzokról van szó.

Bizonyára vannak még olyan határterületek, ahol lehet és kell még olyan megoldásokat találni, amelyek egyaránt tiszteletben tartják a tudományos bizonyítékokat és az érintett felek emberi jogait. Ilyen például bizonyos sportágakban a transz sportolók indulásának kérdése.

És ez igenis indokolttá teszi, hogy ez a sokak által utált szóösszetétel, az LMBTQ+, bizony egy egységes mozgalomba tömörüljön - és azon túl is, általában a nőmozgalmakkal és minden olyan mozgalommal egy az ügyük, akik a kirekesztett csoportok emberi méltóságáért és jogaiért küzdenek.