A független ukrán államnak éppúgy joga van a NATO-tagságot kérvényezni,
mint Magyarországnak - és ez nem szolgáltat alapot az oroszoknak a támadásra.
Elég csak megnyitni a Facebookot és elolvasni bármelyik, háborúval kapcsolatos poszt alatt a kommenteket, hogy megbizonyosodjunk arról, milyen eredményes volt az orosz dezinformációs háború. Honfitársaink jelentős része elhitte, hogy Putyin valamiféle védekező háborút folytat az agresszív NATO terjeszkedés megállítására.
Vajon nem érezné fenyegetve magát az USA, ha Kanada belépne az orosz katonai szövetségbe? - kérdik. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy a NATO még a Szovjetunió bukása után egyezséget kötött Gorbacsovval, hogy nem fognak terjeszkedni Kelet-Európában. Putyin most csak ennek az egyezségnek akar érvényt szerezni, megvédve a saját határait és az orosz nép érdekeit - hangoztatják.
Azok a magyar honfitársaink, akik ezeket a mítoszokat ismételgetik,
valószínűleg nem csak rosszindulatú trollok. Sokakat tényleg
megtévesztettek: hiszen a kézivezérelt kormánymédia mindent megtesz
azért, hogy a Kreml szócsöve legyen. És közben fel sem merül a
megtévesztettekben, hogy ugyanannak a propagandának estek áldozatul,
mint amit 1956-ban a magyar forradalom lejáratására is használtak.
Amikor is a fő narratíva az volt, hogy Magyarországon elszabadult a
fasizmus, terroristák és bűnözők népirtanak, és a baráti szovjet
csapatok azért érkeztek ideiglenesen hazánkba, hogy helyreállítsák a
békét és a rendet.Először is, nem volt olyan megállapodás az USA és Gorbacsov között, aminek értelmében a NATO nem bővíthető. Gorbacsov, aki egyébként elítélte a NATO keleti terjeszkedését, maga cáfolta egy ilyen, akár szóbeli, akár írásbeli megállapodás létezését egy interjúban: “A NATO-bővítés témája egyáltalán nem került napirendre. Egyetlen kelet-európai ország sem hozta fel az ügyet, azután sem, hogy a Varsói Egyezmény megszűnt 1991-ben. A nyugati vezetők sem hozták fel.”
Hogy az orosz politikai elit, Gorbacsovval és Putyinnal együtt, fenyegetésként élte meg a NATO keleti bővítését, az persze soha nem volt kérdés. A valódi kérdés az, hogy vajon mi magyarok hogyan is értékeljük azt a tényt, hogy csatlakoztunk a NATO-hoz? Vajon ez egy szuverén, demokratikus ország önálló döntése volt, vagy pedig egy hódító amerikai birodalom expanziója?Aki azt állítja, hogy a NATO keleti bővítése az utóbbi volt, az gyakorlatilag azt mondja, hogy Magyarország nem volt szuverén és demokratikus állam a rendszerváltás után. Hogy a döntés, amit népszavazás hagyott helyben, és egyébként az akkori bal és jobboldal egyaránt támogatott, nem volt legitim döntés. Hogy mi nem egy védelmi katonai szövetségbe léptünk be, hanem megszálltak minket idegen csapatok. Ez az álláspont nyilvánvalóan abszurd, akár kormánypárti, akár ellenzéki valaki.
A NATO-n belül egyértelműen az USA dominanciája érvényesül, de ez önmagában még egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyenlőségjelet lehetne tenni a NATO-ba való belépésünk és aközött, amikor 1956-ban szovjet megszállás alá került az ország.
És az, hogy az oroszok évtizedekig megszállva tartottak minket, nem biztosít nekik semmilyen jogalapot, hogy továbbra is úgy kezeljék ezt a térséget, mint a saját birodalmi érdekszférájukat és puffer-zónájukat.Amikor beléptünk a NATO-ba, akkor egyértelműen védelmi célokból tettük ezt: mert azt gondoljuk, hogy Magyarország függetlenségét és szabadságát a leginkább ez a katonai szövetség, és nem Oroszország garantálhatja. Érthető történelmi rossz tapasztalatokból jutottunk erre a következtetésre, és nem azért, mintha naív hülyeként azt hinnénk, hogy az USA valamiféle jótékonysági szervezet lenne.
Gondoljon bármit az orosz elit: a NATO-ba való belépésünk nem jelentett fenyegetést az Orosz Föderációra és annak népére. Nem kellett attól tartani, hogy majd Záhonyból megindulnak a magyar biciklis hadosztályok a Don-kanyarba a NATO irányításával.
Eleve a szóhasználat is fontos: a NATO nem “terjeszkedik”, nem “hódít” - a NATO-ba belépni szokás, demokratikus országoknak, védelmi céllal. A NATO legfeljebb bővül.A különbség nem csak a NATO természetében rejlik, hanem abban is, hogy nekünk, magyaroknak mekkora beleszólásunk volt - és mit gondolunk erről. Egy friss közvéleménykutatás szerint 10-ből 7 magyar a NATO tagság pártján áll. Vajon 1956-ban, vagy akár 1989-ben hány magyar gondolta úgy, hogy a szovjet csapatok jogosan tartózkodnak Magyarország területén?
Vagy, ha már a kanadai párhuzamot nézzük: vajon nem az-e a lényeg, hogy a kanadaiak mit szeretnének? Vajon a kanadaiak nem éppúgy a NATO tagjai szeretnének lenni, mint az ukránok?
Nos, ha úgy gondoljuk, hogy a magyar nép és annak szuverén, demokratikus köztársasága legitim döntést hozhat arról, hogy - az oroszok fenyegetettség érzése ellenére - belép az északatlanti katonai szövetségbe, akkor vajon az ukránok miért nem? És vajon ha az oroszok nem vétózhatták meg azt, hogy Magyarország a NATO tagja lehessen, akkor miért vétózhatják meg azt, hogy Ukrajna taggá váljon?
Hogy Oroszország “bekerítve” érzi magát, az különösen abszurd feltételezés: hiszen Oroszország 14 országgal határos, és ebből csak 5 NATO tagállam. Az orosz határoknak mindössze 1/16-od része közös a NATO-val!Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy Putyin állítása, miszerint az ukránok és oroszok egy nép, és hogy Ukrajna mindig is Oroszország része volt: hazugság. Ukrajna csak a 17. századtól beinduló orosz imperialista terjeszkedés során vált az orosz birodalom részévé. Attól, hogy mindkét nép szláv, az ukrán nép éppúgy önálló nyelvvel, kultúrával rendelkezik az orosszal szemben, mint a lengyel vagy a szlovák.
Egészen megdöbbentő, amikor egyesek "az agresszív NATO-terjeszkedésről" írnak, amikor éppen orosz tankok taposnak péppé civil járműveket, és az ukrán nép óvohelyeken rettegve várja, hogy mikor omlik a fejére a ház. Mintha éppen nem az oroszok, hanem az amerikaiak bombáznák Kijevet. Nekünk magyaroknak, akik nemegyszer átéltük már, ahogy birodalmi érdekek alapján rajzolják a határokat a térségünkben az érintett népek beleszólása nékül, és átéltük azt is, ahogy a "baráti" orosz csapatok "rendet csináltak", mindenkinél jobban kellene tudnunk, milyen ez.