Baloldali fordulat Kolumbiában

Fotó: flickr

Gustavo Pedro, az első kolumbiai baloldali elnök unortodox tervei frászt hoznak a helyi és amerikai konzervatívokra. És nem tagadja, hogy felforgatná az országot - de a jó irányba.

Kolumbia új baloldalt elnököt választott - az első baloldali elnököt az ország történelme során. Érdemes odafigyelni Gustavo Petrora, aki fiatalkorában egy a diktatúra ellen lázdó gerillacsoport tagjából vált a főváros polgármesterévé, majd a kormányzat baloldali ellenzékének vezető figurájává.

És akire szintén érdemes odafigyelni: az alelnöke, Francia Marquez, környezetvédő és nőjogi aktivista, az első fekete alelnök. Egyedülálló anyaként, szobalányként dolgozott, és innen küzdötte fel magát. Azzal kampányolt, hogy azoknak a jogaiért fog küzdeni, akiket "senkinek" tartanak az elitek. Nők, fizikai munkások, őslakos közösségek, afro-kolumbiaiak, LMBTQ közösségek. És mindenkire, akit kizsákmányolnak, elnyomnak, diszkriminálnak. A puszta személyével feloldva az egyes baloldali körökben idehaza is népszerű "identitás politika vs egyenlőség" hamis dilemmát.

Hogy mennyire történelmi eredmény született, azt mi itt Magyarországon kevéssé értjük. Kolumbiában eddig a baloldali politikusok nem jutottak közel az elnöki pozícióig. A leginkább terrorista merényletek áldozatává váltak, mielőtt még túl nagy népszerűségre tehettek volna szert. Maga Marquez 2019-ben túlélt egy ellene intézett gránátos és lőfegyveres támadást.

És amiatt is érdemes odafigyelni rájuk, akire vereséget mértek a választáson. Rodolfo Hernandez, akit kolumbiai Trumpnak is neveznek, és aki jobboldali populista programjától és toxikus, kirekesztő retorikájától Orbán Viktor is megnyalta volna mind a tíz ujját. Hiába próbálták befeketetíteni az amerikai konzervatívok által támogatott kolumbiai ellenfelei Petrot, mint "narko-terroristát" és "marxistát" (ez utóbbi egyébként csak az ő köreikben szitokszó), a kompromat látványos kudarcot vallott.

Az M-19 csoport, amihez Pedro tartozott, valójában nem hasonlítható a kokain-kereskedelemben sáros gerillacsoportokhoz: egy demokráciapárti csoport volt még a diktatúra idején. Nem sikerült elhitetni, hogy Petro elnöksége alatt az ország szükségszerűen elindul a második Venezuelává válás útján.

A kolumbiaiaknak elegük lett az eddigi kormány megszorításaiból, a korrupcióból, a szegényeket rosszul érintő adóreformból. 2021 áprilisában, még a COVID járvány közepén tömegével vonultak az emberek utcára, amire a kormány erőszakkal válaszolt. Az ENSZ szerint legalább 44 tiltakozó halt meg az összecsapásokban.

Petro azt szeretné, ha a gazdagok jobban hozzájárulnának a közösség terheinek viseléséhez - de nem olyan demagóg módon, mint a magyar kormány ún. "extraprofit-adója". Az ország 4000 leggazdagabb családjára vetne ki különadót, visszavonna néhány nagyvállalati adókedvezményt és szigorítani az adókerülők elleni harcot. Komoly változásokat ígér a gazdaság zöldebbé tételében is, például korlátozná a fosszilis energiahordozók kiszipolyozását és fejlesztené a fenntartható energiaforrások kiaknázását. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ajánlásának megfelelően leállítaná az új olajfúrásokat.

Teljesen új alapokra helyezné az ország drogpolitikáját is, amely eddig az USA támogatásával katonai és rendőri kérdésként kezelte a koka-termesztés problémáját. Petro szerint azonban ez alapvetően egy szociális kérdés, és elsősorban arra van szükség, hogy a farmerek megfelelő támogatást kapjanak a legális gazdaságban való részvételhez. Elveti a militarista módszereket és a koka-ültetvények súlyosan környezetszennyező légi permetezését is. Alelnöke, Francia Márquez a drogok legális szabályozásának híve.

Hogy vajon meddig lép előre az amerikai típusú szigorú drogpolitikától a büntetőjogi reformok felé, az valószínűleg majd az USA-val folytatott diplomáciai kötélhúzáson is fog múlni. A Biden-adminisztráció mindenesetre nyitottabb tárgyalási partner lesz, mint egy republikánus kormányzat lenne.

Petro kormányának nem lesz könnyű dolga. De az általa tervezett reformokat több nyugati elemző is nagyon ígéretesnek tartja. Így például Adam Tooze, aki szerint az ország olajexporttól való függetlenítése nem csak a fenntarthatóság miatt kulcsfontosságú, de egyben segíthet teljesen új pályára állítani a gazdaságot.