Miért vált önellentmondássá a politikasemleges szakember a NER-ben?

Jelenet a Tanú című filmből

Az ország főmeteorológusainak menesztése újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a jelenlegi rendszerben a legforradalmibb politikai állásfoglalás az, ha valaki pártpolitikai érdekektől mentesen megfogalmaz egy szakmailag alátámasztott véleményt.

Kedélyesen elnevetgéltünk azon, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) vezetőit elbocsátották, amiért nem a politikailag elvárt, hanem a szakmailag pontos időjárás-előrejelzést nyújtották augusztus 20-án. Kínunkban nevettünk. Mert ez már annyira abszurd, hogy csak Pelikán elvtárs és az internált jegyszedő esete jutott róla az eszünkbe a Tanú című filmből.

De azért ideje egy kicsit komolyan is áttekintenünk, hogy miként illeszkedik be ez a döntés abba a folyamatba, ahogyan a NER egyre jobban eltorzítja a közéletet, a kultúrát és a tudományt ebben az országban.

Minden lábszagú tekintélyelvű rendszerre jellemző, hogy a független értelmiséget, a tudósokat, a szakembereket gyanúsnak, megbízhatatlan elemeknek tartják. Akiket nehéz kontrollálni. Önmagában is gyanús, aki a valóságot a maga komplexitásában mutatja be ahelyett, hogy a rendszer által megkövetelt kőegyszerűségű érveket legitimálná és támasztaná alá. Aki a valósággal szembesíti a valóságtól elrugaszkodott tervek szövőit, aki hiteles ismeretekkel cáfolja a manipulatív céllal terjesztett féligazságokat és hazugságokat - az veszélyes.

Egy ilyen rendszer tudatosan építi le azt, amit szakpolitikának nevezünk: azt a döntéshozást, ami a különböző szakmai háttérintézmények és szervezetek aktív bevonásával történik. Ezzel szemben előszeretettel intézi a kulturális, tudományos, egészségügyi, oktatási és szociális ügyeket militarista, rendészeti logika és mechanizmusok ("operatív törzs") szerint. Legyen szó járványról vagy tűzijátékról.

Egy független szakember ebben a rendszerben csakis idegenül érezheti magát. Hiszen ő megszokta, hogy autonóm, lelkiismeretes, elkötelezett egyénként nyilvánul meg, és elmondja, amit valóban gondol. És nem parancsszóra cselekszik, mint egy katona. Igenis uram, nem uram.

A szakembernek egy ilyen rendszerben előbb-utóbb szembesülnie kell a dilemmával: vajon azt mondja-e, amit elvárnak tőle, vagy azt, amit a lelkiismerete és a szaktudása alapján igaznak tart?Nem csak valódinak: de igaznak. Mert a tudományt is lehet természetesen ködösítésre használni. Belefojtani az igazat a valós, de értelmetlen adattengerbe és a tényszerű, de semmitmondó közhelyekbe. Ideológiai elvárásokhoz hajlítani, torzítani, kozmetikázni. Esetleg egyszerűen hallgatni a kényes kérdésekről. De közben a szakember is tudja, ha a tükörbe néz, hogy mit tesz. Hazudik és politikai érdekeket szolgál ki. Még akkor is, ha nem mondott semmi kompromittálót, csak éppen elhallgatott dolgokat.
Bárhogyan is csűrjük-csavarjuk: a citromból nem lesz magyar narancs.Ebből következik, hogy egy tekintélyelvű rendszerben a szakmai függetlenségére és politikai semlegességére hivatkozó szakember, ha tényleg komolyan veszi a szakmai küldetését, akkor élő anakronizmussá válik. Kétféle módon is.

Egyrészt a szakmai függetlenség és a politikai semlegesség egy ilyen rendszerben nem összeegyeztethető.
Hiszen napjainkban gyakran semmi sem forradalmibb és politikaibb tett, mint pártpolitikai érdekek figyelembe vétele nélkül megfogalmazni a nyilvánosság előtt a szakmailag megalapozott véleményünket. Ami, a tekintélyelvű rendszerek természetéből fakadóan, annál gyakrabban fog totálisan szembekerülni a hivatalosságok által képviselt álláspontokkal, döntésekkel, minél tekintélyelvűbb a rendszer.

Tehát pusztán azzal, hogy a derék szakember egyenes gerinccel megfogalmazza az ő szakmai véleményét, gyakorlatilag rendszerellenes politikai állásfoglalást tesz. És automatikusan kipenderül az ő politikasemlegességének komfortzónájából. És utána már hiába védekezhet: a hivatalos propaganda rásüti az ellenzéki (sorosbérenc) bélyegét. Akarata ellenére is bekerült a bélyegesek seregébe.

Másrészt azért is anakronizmussá válik a politikasemlegességet hangoztató szakember a NER-ben, mert saját maga alatt vágja a fát: a saját ellenállási lehetőségeit semlegesíti. Lehetetlenné teszi a rendszer tudomány- és szakma-ellenességével szembeni fellépést és szolidaritást.

Hiszen a közélet tele van olyan konfliktusokkal, amikor szakmailag jól megalapozott vélemények kerülnek szembe az azokat felülírő politikai és ideológiai érdekekkel. Ezekben a konfliktusokban az áldozat - a felülírt szakma - mindig segélykiáltással fordul a közvéleményhez. De azok a politikasemleges szakemberek, akiknek éppen nem a saját szakmájukról van szó, bezárják a fülüket és szemüket az ilyen segélykiáltásokkal szemben. Hiszen ez már politika: nem az ő dolguk. Az ő dolguk csak az, hogy a saját szakmai/tudományos munkájukat végezzék. Nem érdemes beleártani magukat ebbe, nem értenek hozzá.

Aztán amikor éppen az ő szakmai függetlenségüket írja felül a hatalom, és amikor éppen nekik lenne szükségük szolidaritásra, és ők fordulnak a közvéleményhez segélykiáltással: rá fognak jönni, hogy nem számíthatnak segítségre a többi szakma képviselőjétől. Pont azért, mert a legtöbben ugyanazt vallják, mint ők: politikasemlegesnek kell maradni. Nem szabad beleártani magunkat abba, amihez nem értünk.

És a Hatalom mesterien ért ahhoz, hogy a kompetencia-hiánynak és bizonytalanságnak az érzetét jól fel is erősítse a laikusokban. Hiszen mindig akad egy-két olyan szakember, aki hajlandó jó pénzért, zsíros pozícióért vagy másért odaállni a Hatalom mellé, a saját szakmája ellen. Legitimálni azt, ami illegitim. És ez azt a látszatot kelti, mintha itt szakmai érvek mentén folyna valamiféle tudományosan értelmezhető vita. Mintha lennének itt érvek és ellenérvek, nagyjából hasonló súlyban és hitelességgel.

Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól.

Ez valójában csak zajkeltés, az igazság-utáni (post-truth) manipuláció szokásos kelléktárának eszköze. Alternatív tényeket, ál-referenciapontokat teremteni, hogy relativizáljuk az igazságot és összezavarjuk, elbizonytalanítsuk az embereket.A rezsim tudatosan építi az alternatív szakmai nyilvánosságnak ezeket a kis műhelyeit, hálózatait. GONGO-kat, fantomalapítványokat, agytrösztöket, amelyek tudományosnak látszó tevékenyseget folytatnak, konferenciákat szerveznek, lapokat adnak ki, tévében nyilatkoznak. Tevékenységük egy jelentős része politikailag semlegesnek tűnhet (ez is a félrevezetés része). De amikor kell, akkor mindig ott vannak, hogy alátámasszák, megtámogassák a kormánynak kedvező álláspontokat. Pályázatokkal, adományokkal hozzák őket helyzetbe, miközben a szakma eredeti, független műhelyeit, érdekérvényesítő szerveit, hálózatait tudatosan és szisztematikusan ellehetetlenítik, agyonhallgatják és megbélyegzik.

Nincs olyan tudományterület, nincs olyan szakma, ami mentesülhetne ettől, ami megőrizhetné a semlegességét. Még egy olyan látszólag teljesen a politika dimenziójától távol alló szakterület sem, mint a meteorológia.

A politikasemlegesség álláspontja tehát a jelenlegi rendszerben tarthatatlan. De ez nem jelenti azt, hogy a szakembereknek pártpolitikai szempontok, érdekek mentén kellene felülírniük szakmai álláspontokat! Csupán azt, hogy tartsanak ki amellett, amit a tudásuk és lelkiismeretük diktál, a politikai befolyásolástól függetlenül. És ismerjék fel, hogy a jelenlegi rendszerben minden eddiginél nagyobb szükség van a szakmák között is megnyilvánuló társadalmi szolidaritásra. Ne féljenek kiállni magukért - de ne féljenek kiállni másokért sem!

Ideje végre különbséget tenni pártpolitika és közpolitika között: az előbbiben lehet egy szakmai szervezet semleges, de az utóbbiban - a közös ügyeink intézésében - nem lehet.Nem szeretek kuncsorogni, viszont szeretnék írással tölteni minél több időt. Az idő pedig pénz. Kérlek, ha tetszenek ezek az írások, akkor támogass egy havi ezressel, hogy tudjak ilyeneket írni, nélküled nem megy!