Egy konzervatív amerikai város melegbárjában történt lövöldözés sokat elmond arról, hogy milyen súlyosan traumatizált az egész amerikai társadalom.
Colorado Springsben egy állig felfegyverzett férfi néhány napja behatolt egy melegbárba, ahol válogatás nélkül lövöldözni és gyilkolni kezdett. Öt ember meghalt, sokan megsebesültek, mielőtt a merénylőt sikerült egy vendégnek ártalmatlanná tenni.
Ez az egész történet sok szempontból is borzasztó szomorú. Szinte előre látom, hogy előbb-utóbb filmet fognak forgatni róla, mert adja magát a történet. Ami több szálon is bemutatja, milyen nagy szerepet játszanak a traumák az életünkben.
A férfiről, aki megfékezte a merénylőt, kiderült, hogy veterán (a 444 cikkét olvasd itt), aki korábban az iraki és afganisztáni háborúban is harcolt. Mikor hazatért, súlyos PTSD-vel (poszt-traumatikus stressz szindrómával) kezelték. Miről is szól ez? Arról, hogy az ember társas lény, ami extrém körülmények között, a túlélésért képes ugyan egymás gyilkolására, ugyanakkor mindig borzasztóan megsebzi a lelkét. Átdrótozza az agyát.
A harctéri üzemmód, ami katonaként a túlélést segíti elő, a békés civil életben váratlanul ki-be kapcsolva megkeseríti a társas együttélést.Ebben az esetben, a melegbárban, amikor egy fickó lövöldözni kezdett, a veterán harctéri üzemmódba kapcsolt - és sikerült lefegyvereznie az elkövetőt. "Milyen jó, hogy ott volt egy veterán!" - mondhatja valaki. De bár lehet, hogy ebben a kivételes pillanatban ez a képesség hasznára volt, a hétköznapi életben pokollá tette az életét. És a legjobb az lett volna, ha egyáltalán nincs szükség arra, hogy emberek harctéri üzemmódba kapcsoljanak egy békés kisváros szórakozóhelyén!
Ez a mostani merénylet súlyos traumát jelent nemcsak a helyi LMBTQ-közösségnek, de a családjaiknak is. Főleg azoknak, akik elveszítették a szeretteiket, barátaikat. Borítékolható, hogy még azok közül is sokan poszt-traumás stressz szindrómával fognak küzdeni, akik egyébként nem szereztek fizikai sérüléseket a támadásban. Ebből aztán különféle megküzdési stratégiák születhetnek: kinek a párkapcsolata megy tönkre, ki étkezési zavarokkal fog küzdeni, ki pedig gyógyszerfüggővé válik.
Az ilyen merényletek többnyire csak addig érdeklik a közvéleményt, amíg még alig ült le a lőpor a levegőben - de a hatásaik akár még több nemzedéken keresztül is érezhetők lesznek. És akkor ott van az elkövető, aki szintén nem egy egyszerű figura. Egyes lapok kárörvendő homofóbiával írták meg róla: hogy lám, ő is "az LMBTQ közösséghez tartozott". A védelem ugyanis azt az érvet használja, hogy a védenc "nem-bináris" nemi identitással rendelkezett. És milyen kényelmes, kézenfekvő magyarázat ez: "a bxzik gyilkolják egymást, hát mi köze van ehhez a "normális", többségi társadalomnak?"
Nos, nagyon sok, vagy mondhatnánk azt is, hogy minden - mint látni fogjuk!
Tény, hogy az elkövető a névváltoztatási kérelmében azt jelölte meg pár éve, hogy a férfiként való megszólítás (Mr.) helyett semleges nemű megszólítást (Mx.) használjanak - de ez önmagában semmit nem jelent. Választhatta ezt azért is, mert gúnyt akart űzni a rendszerből (a szomszédja, akivel rendszeresen játszott együtt videójátékokat, azt mondta, nemhogy nem volt ilyen identitása, de egyenesen homofób kijelentéseket tett).
De még ha valóban eltért is a szexuális orientációja vagy a nemi identitása az átlagtól: a bűntett elkövetésében nem ennek, hanem annak volt szerepe, hogy súlyosan traumatizált volt és egy súlyosan homofób, kirekesztő közegben nőtt fel. Ahol leginkább saját magát is csak gyűlölni tanulta meg, és ezt az öngyűlöletet könnyen kiprojektálhatta másokra.Mert amennyit megírtak róla a lapok, abból ez már világosan látszik. Ezt nem azért írom meg, mert fel akarom menteni az alól, amit tett - éppen ellenkezőleg. Ha nem értjük meg, hogy hogyan juthat el egy ember odáig, hogy ilyen hihetetlenül borzalmas dolgot tesz, akkor csak felszínt kapargatjuk.
Gyermekkorában az anyjával együtt terrorizálta egy agresszív, ultrakonzervatív, tekintélyelvű apa, aki fegyvermániás és homofób, ráadásul még pornósztár is (a Szájer-ügy óta ugye mi nem lepődünk meg az ilyen érdekes "összetett" személyiségeken, akikben megfér egymás mellett a konzervatív értékrend és a pornó...). Az anyja súlyos borderline zavarral és alkoholizmussal küzdött - mellesleg szintén ultrakonzi családból származott, apja republikánus képviselő volt az állami törvényhozásban.
Elképezlhetjük hát, milyen volt az elkövető gyermekkora.
Nagy szakirodalma van az "internalizált homofóbiának": annak a jelenségnek, hogy az LMBTQ-emberek a többségi társadalom sztereotípiáit magukévá teszik, mi több, maguk ellen fordítják azokat. És ez megnyilvánulhat önkárosító, önpusztót magatartásban, öngyilkosságban - de akár a saját közösségükkel szembeni ellenségességben is. Az egész eredője azonban a többségi társadalom elítélő hozzáállásában van.
Azt is megírták a lapok, hogy az elkövetőt rendszeresen zaklatták az iskolában a túlsúlya miatt, még egy internetes ál-wikipedia oldalt is gyártottak róla, csak hogy gúnyolják. Megváltoztatta a nevét és a nagyanyjához költözött, az anyjával pedig olyannyira megromlott a kapcsolata, hogy fegyveresen megfenyegette, hogy megöli.
Az elmúlt években az USA-ban is forrpontjára hágott a hisztéria-keltés
az állítólagos "LMBTQ-propagandával" szemben. A MAGA-republikánusok a
mostani jogalkotási periódusban összesen 344 (!) olyan
jogszabályváltozást kezdeményeztek, ami az LMBTQ-közösség ellen
irányult. Ebből 25 ma már törvény. És bár bizonyára nem jelent önmagában homo/transzfóbiát, ha valaki nem ért minden LMBTQ mozgalmi törekvéssel egyet: de az, hogy egyfajta összeesküvésként ábrázolják ezt a mozgalmat a gyermekek megrontására, az egyértelmű gyűlöletkeltő hazugság.
És most, amikor a heteronormatív kapcsolatban élő melegek és leszbikusok már kevesebb megbotránkoztatást váltanak ki, mint régen - a konzervatív megmondóemberek egyre inkább a transz és a drag embereket teszik a gúny és gyűlölet céltábláivá. A colorado springs-i Q klubban pedig aznap este éppen drag show-ra került sor. Nehezen tagadható, hogy ez a kisebbségellenes hangulatkeltés jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy nő az LMBTQ közösség ellen elkövetett gyűlöletbűncselekmények száma.
És akkor itt jön be az egészen agyament amerikai fegyverszabályozás: nem elég, hogy ez a társadalom futószalagon termeli ki a sérült, öngyűlölő, meghasonlott embereket, tele szégyennel, ami kitörésre kész agresszióban csapódik le bizonyos "Más" csoportokkal szemben. De ráadásul könnyen elérhetővé teszi számukra a válogatott lőfegyvereket is. Mi több, valóságos kultuszt űz abból, hogy emberek felvegyverkezve járjanak az utcán. Borítékolhatók tehát a hasonló tragédiák.
Van abban valami szomorúan karmikus, hogy az elkövetőt éppen egy szintén súlyosan traumatizált ember tette ártalmatlanná. Nem tudom, ki hogy van vele: de ebből az egész történetből nekem az a végkövetkeztetés, hogy súlyos működési zavarokkal küzd az egész amerikai társadalom.
És miközben bértollnokok hada ügyködik azon, hogy úgy állítsa be, mintha attól kellene rettegnünk, hogy az "LMBTQ-propaganda" meg a "liberális véleményterror" teszi élhetetlenné Amerikát - érdekes módon mégsem az jellemző, hogy állig felfegyverzett liberálisok gyilkolásznának hetero/cisz embereket a szexuális orientációjuk/nemi identitásuk miatt. Valójában a fő problémát egyáltalán nem az jelenti, hogy emberek eltérő szexuális orientációval vagy nemi identitással akarják leélni az életüket.
Hanem a generációkon átnyúló, az igazságtalan társadalmi rendszerek által újra és újratermelt bántás, szenvedés és szégyen, amivel az emberek nem tudnak mit kezdeni - és amivel az állam sem tud mit kezdeni. Az erőszakos probléma-megoldás, a büntetés, a retorzió kultusza mellett a társadalmi egyenlőtlenségeket csillapító jóléti, gondoskodó állam hiánya, a mentális egészségügyi ellátás kudarca (amiről már írtam korábban itt). Ezekkel kellene foglalkozni. És sajnos a hangos fegyverpárti, ultrakonzervatív lobbi mindent megtesz azért, hogy megint ne ezek a kérdések kerüljenek napirendre.
Ha
tetszenek az írásaim, kérlek, támogasd a Pendulum blogot - bármilyen
kis összeg Tőled sokkal többet jelent nekem, mint a milliárdok, amit a
propagandisták az államtól nyúlnak le!