Túlságosan is kapóra jött a kormányzati propagandának a vélhetően külföldi aktivisták által elkövetett, elszigetelt bűncselekmény arra, hogy elterelje a figyelmet az egyre kínzóbb megélhetési válságról.
A maszkos szélsőségesek által elkövetett viperás támadás joggal borzolta fel az idegeket Magyarországon: az ilyen típusú utcai politikai erőszak ritkának számít nálunk, szerencsére. Indokolt elvárás, hogy a hatóságok állítsák elő az elkövetőket, akik példás büntetést kapjanak. Szögezzük le: személy szerint elfogadhatatlannak tartom az önkényes erőszakot akkor is, amikor egy általam nem kedvelt nézeteket képviselő ember ellen követik el. Ami azonban ennek az esetnek a kapcsán kibontakozott, az minden, csak nem indokolt és arányos reakció.
Kezdjük a rendőrséggel, aminek elvileg ugyanolyan módon kellene reagálnia a politikai erőszakra, akár jobb, akár baloldalról kövessék is el. Ezzel szemben Pintér Sándor rendőrsége számára az, amikor békés járókelőket vernek össze szélsőjobboldaliak, csupán "garázdaság" - ellenben a szélsőjobboldali megverése gyűlölet-bűncselekmény. Ez így mégis hogy? Riasztó, hogy a gyűlölet-bűncselekményt, amit egyébként kimondottan a kisebbségek védelmében hoztak létre, a hatóság szelektív politikai fegyverként alkalmazza.
Másodszor, egészen gyomorforgató az a Völkischer Beobachterre jellemző tempó, ahogyan a kormánypárti propaganda egy elszigetelt, valószínűleg külföldiek által elkövetett bűncselekményből gigantikus baloldali politikai terror rémképét festi meg. És persze eközben a valóban hazai szélsőjobboldali csoportok által elkövetett, dokumentált erőszakos cselekményeket agyonhallgatja. Felfesti a falra az Antifa ördögöt, és tudatosan hazudva összemossa a békés antifasiszta aktivistákat az erőszakkal, a terrorral.
A kormány udvari szélsőjobboldali pártja már egyenesen azt sürgeti, hogy minősítsék az antifasiszta szervezeteket terrorszervezetté! Agyrém. Vajon miért lenne terrorizmus aktívan és békésen küzdeni embernyomorító, totalitárius politikai mozgalmak ellen? Mint ahogy az is agyrém, hogy meglehetősen gyenge bizonyítékok alapján az erőszakot határozottan és többször is elutasító Jámbor Andrással és Szikra mozgalmával próbálják összekapcsolni a viperás verést.
A kormánypropagandának persze túlságosan is kapóra jött ez a dolog: tökéletesen alkalmas arra, hogy elterelje a közvélemény figyelmét az egyre inkább egekbe kúszó élelmiszerinflációról, vagy a Schadl-Völner-Varga-Rogán-ügy egyre terebélyesedő botrányáról. Hiszen mi is lehetne alkalmasabb a saját tábor összetartására, mint egy jó kis morális pánik, mint a szélsőbaloldali fenyegetés ördögének falra festése?
És ki is lehetne jobb közellenség, mint a Szikra mozgalom, ami a rogáni propagandagépezet haragját már azzal is magára vonta, hogy a NER szimbolikus luxusétterme előtt tartott demonstrációt? "Hát nehogy már, nertársak! Még hogy ne tudjuk nyugodtan zabálni a kaviárt a Felixben, miközben a legújabb zsíros közbeszerzés elhappolásának részleteit beszéljük meg egy üveg Dom Perignon fölött? Hergeljük egymás ellen a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt, és akkor az emberek majd ezzel a cirkusszal lesznek elfoglalva!"
Sajnos úgy tűnik, hogy a hergelés eredményes: a szélsőjobboldali csoportok folyamatosan fenyegetnek békés aktivistákat, személyes adataik nyilvánosságra hozásával teszik őket céltáblává, homofób, nőellenes indulatok szabadultak el, békés rendezvényekre támadnak rá. És itt bizony már nem külföldi nácik elszigetelt bűncselekményeiről van szó: hanem hazai szélsőjobboldali csoportok terrorjáról, amit a kormányzati propaganda tudatosan gerjeszt. Lássuk hát mi is annak, ami. Álljunk ki szilárdan az erőszakmentesség, az állam semlegessége, a fenyegetett békés aktivisták jogainak tiszteletben tartása, a társadalmi szolidaritás mellett - és ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni! Hiszen a cél végső soron ez: figyelmet elterelni, demoralizálni és megfélemlíteni.