Akik tegnap kimentünk a tüntetésre, vagy akár otthonról figyelték a fotelből, bizonyára felteszik maguknak a kérdést: vajon lesz-e, lehet-e ebből valami változás?
1.
Rengetegen voltunk. Nem vagyok tömegbecslő, de voltam már pár
tüntetésen, szervezőként is, és nekem az 50 ezer erős alulbecslésnek
tűnik. Mi több: csak azért nem voltunk többen, mert megbénult a
közlekedés, és sokan el se jutottak a Hősök terére.
2. Ami a
számháborúnál is fontosabb: rengeteg volt a fiatal arc. Dühös fiatalokat
láthattunk megmozdulni, akik egyébként nagy valószínűséggel nem
politikailag aktívak. Akiknek az életében a politika egyébként nagyon
periferiális mellékszerepet játszik.
3. Kiderült tehát
egyrészt az, hogy ebben a mostani Kegyelem-gate-ben nagy kakaó van.
Magyarul elementáris erejű felháborodást váltott ki a társadalomban. És
ezt egyáltalán nem csillapította le Orbán következetlen, néhol
elhallgatni, néhol bagatellizálni, néhol túlkompenzálni akaró
válságkezelése. A Fidesz nem képes olyan eredményesen ellenőrizni a
nyilvánosságot, mint szeretné - hiába hallgatta agyon a tüntetést az
egész kormánysajtó.
4. Kiderült másrészt az is, hogy az
online influencerek nem csak valódi tömeg-befolyással rendelkeznek, de
egyben tömegeket képesek mozgósítani és utcára vinni. Nem csak rajongóik
vannak, de ezek a rajongók hajlandók társadalmi/politikai cselekvésre
is.
5. Ami mutatja a nyilvánosság szerkezeti átalakulását. A
pártok, szakszervezetek, írók és művészek - a nyilvánosság "régi",
intézményes véleményvezérei és tekintélyei - egyre kevésbé képesek
megmozgatni a (nagyvárosi) fiatalságot. A mai nyilvánosság amorfabb,
képlékenyebb. Self-made, a közösségi média hullámai által magasra dobott
véleményvezérek dominálják, akik kevésbé irányíthatóak,
kontrollálhatóak - ugyanakkor képesek ügyek mentén ad hoc koalíciókat
alkotni.
6. Az is kiderült ugyanakkor számomra, hogy az online
influencerek teljesítménye vegyes, amikor politikai tüntetésen kell
szerepelni. Többüktől teljesen idegen a "népvezér" szerep, és jó
szónoknak sem mondhatók. Ami működik egy YouTube videóban, az teljesen
csődöt mondhat egy sok tízezres tömeg előtt. Vannak ígéretes tehetségek,
de van hová fejlődni.
7. Bár mindig nagyszerű érzés megélni a
közös tömeges cselekvés során az élményt: nem vagyunk egyedül, sokan
vagyunk - ez önmagában még kevés az erkölcsi katarzis beteljesedéséhez.
Valami olyan mondásra, valami olyan közös cselekvésre lenne szükség, ami
visszaadja az emberek hitét abban, hogy érdemes. Sajnos ilyen üzenettel
a tüntetés adós maradt és nem hozott újat. (Egy barátom szerint azt
kellett volna a tüntetés szervezőinek mondaniuk: "Holnap mi nyolcan
elmegyünk a Várkertbe, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket a
miniszterelnöknek, velünk tartotok?" Az valóban erős üzenet lett volna.)
8. Így az is újra nyilvánvalóvá vált, ami nekem már a Milla
tüntetések egykori egyik szervezőjeként 10 éve leesett: ami a társadalmi
felháborodás által a népszerűség csúcsára repített ad hoc civil
mozgalmak erőssége, az egyben gyengesége is. Könnyen jönnek, könnyen
mennek. Nehezen képesek tartós, rendszerszintű változást elérni. A
tüntetésre erőltetett apolitikusság és kötelező ellenzék-fikázás
bizonyára jelent egy kezdeti kedvező nimbuszt, vonzerőt a
pártpolitikából kiábrándult polgárok mozgósításában. Közép- és hosszú
távon azonban az emberek (gyakran irracionális) várakozásai egyben
gyengeséget is jelentenek: könnyen átcsaphatnak kiábrándulásba. Vajon
mit is akar ez a mozgalom? Egyáltalán mozgalom akar-e lenni? Mi ellen
irányul? Tényleg csak a gyermekvédelemről szól? Ebből a szempontból még
teljes a következetlenség és bizonytalanság: a beszédek csomó más
kormányellenes témát is behoztak.
9. Ahogy Zeynep Tufekci török
származású amerikai szociológus megfogalmazta, egy társadalmi
mozgalomnak három dolog kell ahhoz, hogy tartós változást érjen el: 1)
az elbeszélő kapacitás: egy olyan sztori, ami összeköt és mozgósít. Ez
már megvan. 2) Bomlasztó kapacitás: a mozgalom képessége arra, hogy
megakadályozza a rendszer intézményes működését. Amíg csak annyi
történik, hogy az emberek kitüntetik magukat és hazamennek utána, az még
nem az. 3) Választói/intézményi kapacitás: a mozgalom képessége arra,
hogy olyan politikai döntéshozók megválasztását segítse elő, akik a
mozgalmi célok érdekében tartós változásokat idéznek elő a rendszerben.
10. Hogy vajon ez a mostani tiltakozás-hullám, és az azt
meglovagoló influencerek, el tudnak-e érni rendszerszintű változásokat,
vagy pedig az egész kifullad és szétesik (Tufekci kifejezésével:
taktikai lefagyás), az nagyban függ attól, hogy sikerül-e a tiltakozást
kiterjeszteni és megszervezni. Ne tévesszenek meg minket a Budapest
utcáin tüntető tömegek: az ország jelentős része totálisan más műsort
néz a valóságról. Amelyben ez a tüntetés szinte alig létezett. A
kormánypropaganda ellencsapása pedig kemény lesz.
A szervezőknek
óriási respect, amiért ezt az egészet megszervezték - és mert, bár
lehet, hogy nem is értik mind teljesen, de egyben óriási felelősséget
vállaltak magukra. Aki pedig az egészet a fotelből figyeli fanyalogva,
annak azt mondom: ha nem mozdítod meg a segged és kelsz fel a kanapéről,
akkor inkább ne is kritizálj!