5 dolog, amit tudnod kell a halálbüntetésről

A miniszterelnöknek és pártjának ahhoz is különös érzéke van, hogy olyan megoldásokat szorgalmazzon, amelyek a világ többi részén már kipróbáltattak és csúfosan megbuktak. Ilyen volt az Amerikából importált három csapás típusú szabályozás, amelynek bevezetése a hatalomra jutott Fidesz egyik első dolga volt 2010-ben. Azt, hogy a három csapás magyarországi verziója nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket, éppen a miniszterelnök ismerte el a pécsi beszédében. Természetesen ezt a felismerést, rengeteg elvesztegetett évvel együtt, megspórolhatta volna nekünk, ha elolvassa ezt a 2009-ben írott cikket a Magyar Narancsban. Az elsők között írta meg akkor még ellenzéki Fidesz ötletéről, hogy ez a módszer az amerikai kriminológusok szerint nem csak a bűnözés visszaszorításában volt eredménytelen, de számos kárt is okozott. Ahelyett azonban, hogy levonta volna a megfelelő következtetéseket az elrettentő büntetőpolitika kudarcáról, a miniszterelnök most egy még drasztikusabb módszer bevezetését szorgalmazza: a halálbüntetését.

Egy újabb lejárt szavatossú, embertelen és kudarcra ítélt megoldási javaslat.

1. A halálbüntetés alkalmazása világszerte visszaszorulóban van

Jelenleg a halálbüntetést a világ legtöbb országa teljesen eltörölte vagy nem alkalmazza, alig több mint húsz olyan ország van, amely fenntartotta a halálbüntetést és alkalmazza is azt. A nyugati világban kizárólag az Egyesült Államok alkalmazza a halálbüntetést, azonban a kivégzések száma itt is évek óta csökken, akárcsak a halálbüntetés támogatottsága a közvéleményben, amely 40 éve nem volt ilyen alacsony. A kivégzések egyre nagyobb felháborodást váltanak ki a társadalomban.


2. A halálbüntetés költségesebb, mint az életfogytig börtön

Bizonyára gyakran hallottuk már az érvet, hogy „miért tartsák el az én adómból azt a bűnözőt”. Nos, a Seattle Egyetem kutatói 147 végrehajtott halálbüntetés elemzésével kiszámolták, hogy az államnak átlagosan 1 millió dollárral többe került a halálbüntetés végrehajtása, mint ha börtönbüntetésre ítélték volna az elkövetőt. A halálsorok fenntartása például jóval drágább, mint az elítéltek büntetés-végrehajtási intézményben való elhelyezésének költségei, és maga a büntetőeljárás, a kivégzés is számos plusszköltséggel jár.

3. A halálra ítéltek egy részéről kiderül, hogy ártatlanok voltak

A British Journal of American Legal Studies folyóirat 1900 és 2001 között az összes amerikai végrehajtott halálbüntetéses eset vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy összesen 270 esetben derült ki, hogy a bűnösség nem volt megfelelően bizonyított. Ez azt jelenti, hogy százból legalább három esetben hibázott a büntető-igazságszolgáltatás. 1994 és 2004 között 15 halálra ítéltet mentettek fel az USA-ban már az ítélet megszületése után később előkerült DNS-minták alapján – a legtöbb esetben azonban DNS-minta nem állt rendelkezésre. Vajon amikor emberek életéről van szó, akkor megengedhetünk magunknak ilyen hibaszázalékot? Vajon megengedhetjük-e, hogy ártatlanokat végezzenek ki csak az elrettentő hatás érdekében?

4. A halálbüntetés nem csökkenti a bűnözést

Bár a halálbüntetés állítólagos elrettentő hatását számos kutatás eredményeivel megpróbálták alátámasztani, ezekről később mind rendre kiderült, hogy hamis következtetéseken alapultak. Jelenleg nincs semmilyen meggyőző bizonyíték arra, hogy a halálbüntetés jelentős visszatartó hatást gyakorolna a bűncselekmények elkövetésére. A Journal of Criminal Law & Criminology című szakfolyóiratban 2009-ben megjelent cikk szerzői a világ vezető kriminológus professzorait kérdezték meg erről a kérdésről, és arra a következtetésre jutottak, hogy a túlnyomó többségük szerint a halálbüntetésnek nincs bizonyítható elrettentő hatása.

5. A halálbüntetés tilos az EU-ban

Az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájának 2. cikkelye megtiltja a halálbüntetést. Ez nem holmi civilizált epuhultság eredménye, hanem az európai történelem viharaiból és az európai kultúra alapértékeiből leszűrt kristálytiszta következtés. A történelmünk során túl gyakran estek áldozatául ártatlan életek a politikai önkénynek, az államgépezet túl gyakran kezelte arctalan-névtelen masszaként az embereket. Kihasználandó eszközként, megszüntetendő akadályként – és nem pedig önmagában lévő célként. A halálbüntetés elleni fő érv nem annak alacsony hatékonyságában, esetleg költségességében rejlik: hanem annak embertelenségében. Az embertelenségre soha nem lehet az a válasz, hogy lemondunk az emberségünkről.

Ahogy Albert Camus írja, „A kivégzés nem egyszerűen halál ... Éppen annyira különbözik az élet puszta kioltásától, mint a koncentrációs tábor a börtöntől ... Ahhoz, hogy hasonlóságot találjunk, egy olyan bűnözőt képzeljünk el, aki előre figyelmezteti az áldozatát a szörnyű halál dátumára, majd hónapokig a saját kegyének szolgáltatja ki. Ilyen szörnyeteggel nem találkozunk a való életben.”