emberi_jogok
Voltaire és a Calas-ügy: avagy az emberi jogi mozgalom születése
Hogyan vált egy francia protestáns kerékbe törésének ügye az emberi jogokért folytatott küzdelem katalizátorává a felvilágosodás korában?
Az apokalipszis már itt van, csak nem ismertük fel
Vajon hogyan látja a demokrácia jövőjét és Orbán Viktor illiberális rendszerét a Cambridge-i Egyetem politológia tanszékének vezetője? Nemrég megjelent könyvéből kiderül.
5 dolog, amit tudnod kell a halálbüntetésről
Meg kell hagyni, Orbán Viktornak különös érzéke - vagy inkább érzéketlensége - van ahhoz, hogy az emberségünket leginkább próbára tévő pillanatokban vessen fel embertelen megoldási javaslatokat. Néhány nappal az európai közvéleményt sokkoló, több mint 800 bevándorló és menekült életét követelő hajószerencsétlenség után kijelentette, hogy „Európának nincs szüksége menekültekre”. Ugyanazon a napon, amikor Indonézia az ENSZ főtitkár és a világ számos vezetőjének tiltakozása ellenére kivégzőosztag elé állított 8 embert nem-erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt, a miniszterelnök Pécsen a halálbüntetés bevezetéséről beszélt. Akár tudatosan, akár ösztönösen, de tökéletesen eltalálja a pillanatokat a megszólaláshoz – és tökéletesen annak az ellentétét mondja, mint amit egy az emberi jogok iránt elkötelezett európai ország vezetőjétől elvárhatnánk.
Soros György nem rángatja dróton a világot
A kormánypárti sajtó egyik legkedveltebb közellenesége Soros György, akit előszeretettel mutatnak be egy olyan mumusként, aki tőzsdespekulációból szerzett vagyonával a háttérből irányítja nem csak Amerikát, de az egész világot. Tény, hogy Soros gazdag és befolyásos ember, az általa alapított szervezeteken keresztül számos olyan tevékenységet támogat, amelyektől a liberális demokrácia – vagy ahogy ő nevezi, a nyílt társadalom – fejlődését reméli. Az is tény, hogy az amerikai bel- és külpolitikát gyakran befolyásolják a kulisszák mögött lobbiérdekek. Aki azonban azt állítja, hogy ezek a lobbierők valamiféle egységes monolitot képeznek, ami mögé valamiféle liberális világösszeesküvést vizionál, az nagyot téved. Soros nem az egyedüli, és még csak nem is a leggazdagabb amerikai üzletember, aki pénzét politikai ügyek előmozdítására fordítja. Sőt, a nagyvállalati lobbicsoportok és nagyhatalmú donorok közül a legtöbben egyáltalán nem olyan ügyeket támogatnak, mint amilyeneket Soros.
Mi mind a Szent Korona tagjai vagyunk
Júniusban elfogadta a kormánytöbbség a Jobbik törvénymódosítóját arról, hogy kriminalizálni kell a Szent Korona megsértőit. Eszerint aki nagy nyilvánosság előtt ezt a jelképet sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azt más módon meggyalázza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Szent Korona tan híveinek ez a rendelkezés éppúgy nem adhat okot örömre, mint ahogy a liberálisok sem fogadták osztatlan örömmel a hírt, hogy a holokauszt tagadását a törvény bünteti. Egy újabb téma, amit most a büntetőjog medrébe terelünk és tabusítunk ahelyett, hogy kibeszélnénk és begyógyítanánk a vele kapcsolatos történelmi sebeket és félreértéseket. Vajon ki sérti meg jobban a Szent Koronát, az, aki mint műtárgyat becsmérli, vagy az, aki az általa jelképezett alkotmányos jogbiztonságot vonja kétségbe?
Foucault ingája
Sárosi Péter vagyok, és ez a személyes blogom, ahol történészként és jogvédőként elemzek aktuális közéleti eseményeket, veszek górcső alá kulturális és történelmi kérdéseket.