1. Bumerángként működött a hazugsággyár
Az Orbán-rendszer látványos kudarcot vallott az ellenséggyártásban: az emberek többsége sem a CEU-ban, sem a Soros által támogatott civilekben nem lát ugyanis ellenséget. Ellenben bebizonyosodott, hogy az emberek tömegei nem csak átlátnak az adófizetői forintjaikból finanszírozott módszeres hazugsággyáron, de annyire fel is dühíti őket, hogy tízezrével vonulnak ellene az utcára, napokon keresztül. Hiba volt a migráns-hisztéria kifulladása után a Soros-mumusra építeni a Fidesz egész kommunikációs stratégiáját. Az pedig, hogy a kormánypárti média az utcára vonult magyar népet is Soros által fizetett, vezetett provokátoroknak hazudja, és a rendszer főpublicistája még meg is fenyegeti, tovább rontott a helyzeten. 2006-ból tudjuk, hogy ha az emberek úgy érzik, hogy leszarják a véleményüket, ráadásul még folyamatosan a pofájukba is hazudnak, az veszélyes helyzetet teremt. Olyan feszültség van a levegőben, amelyet nehéz lesz lecsillapítani, még azután is, ha a tüntetések alábbhagynak.
2. Ez nem csőcselék
Bármit is állítson a kormánypropaganda, az utcára vonult emberek sem nem Soros-ügynökök, sem nem agresszív csőcselék. Még annyira sem azok, mint 2006-ban, amikor, valljuk be, volt a tünetőknek egy olyan kemény magja, amelyet kizárólag a rendőrökkel való erőszakos összecsapások éltettek. A jelenlegi tüntetésekből - egyelőre, és hál Istennek - ez az autógyújtogató erőszakos keménymag hiányzik. Békés polgárok vonultak az utcára, akik tudják, hogy nekik nem a rendőrök az ellenségeik. A tüntetők eddig példás önfegyelemről és önuralomról tettek tanubizonyságot. Iyen indulatok mellett szinte csoda, hogy nem történt eddig komoly atrocitás, pedig Gulyás Marci 72 órás elzárása akár a rendőrség ellen is fordíthatta volna a tüntetőket. A Kossuth-téren maguk a tüntetők állították le a dobálókat, nem volt szükség rendőrségi beavatkozásra. Ez jól van így, nem gondolom, hogy az erőszak segítene.
3. A tüntetők meghaladták a civil tüntetést
Aki tudja, mennyi munkával jár egy ilyen tüntetést megszervezni, az csak hálás lehet azoknak a civil szervezeteknek, amelyek megszervezték ezt a hatalmas demonstrációt. Az emberek túlnyomó többsége azonban nem azért ment ki a Hősök terére, hogy a civilekről és az ő problémáikról halljon. A tüntetők többségénél egyszerűen elszakadt a cérna: elegük van. A korrupt rendszerből, a hiteltelen vezéreiből és az ő naponta cserélgetett hazugságaikból. Ezért bár a szervezők legjobb tudásuk szerint összeraktak egy hagyományos, statikus tüntetést, színpaddal, tematikus szakmai beszédekkel és zenével, az sajnos nem volt szinkronban a tüntetők igényeivel. Az emberek a tüntetés végén úgy tébláboltak, mintha nem hinnék el, hogy tényleg ennyi volt az egész, emiatt jöttek ki. A kirakott szívecske sem hatott a tömegre, hiszen odalentről semmit sem látott belőle. A céltalanná és tanácstalanná vált tömeg úgy érezte, magára hagyták, spontán özönleni kezdett az Andrássyn - és, valljuk be, a legtöbb embernek a vonulós rész volt az este fénypontja, nem a Hősök tere. A tanulság, hogy a jelenlegi közhangulatban el kell felejteni a hagyományos egy helyben ácsorgós-szónoklós-zenélős tüntetéseket, és vonulásokat kell szervezni, a szónoklatokat rövid, az aktuális eseményekre reagáló, lelkesítő beszédekre kell redukálni.
4. Kiszabadult a szellem a palackból
Be kell vallanunk azonban, hogy a jelenlegi helyzetben a tömeget senki sem képes teljesen kontrollálni: sem a civilek, sem az ellenzéki pártok, sem a CEU. Egészen látványos, hogy mennyire más emberek a jelenlegi tüntetések hangadói, és mennyire más a tüntetéseken a hangulat, mint az előző évek ellenzéki tüntetésein, amelyeket elsősorban az idősebb generációk domináltak. Azok a fiatalok, akik most utcára vonultak, nem sírják vissza a 2010 előtti állapotokat, és éppúgy megvetik Gyurcsány Ferencet, mint Orbán Viktort. Őket az eddigi ellenzéki pártok nem voltak képesek az utcára vinni, talán egyedül a Momentum népszavazási kezdeményezése kivételével. A következő napok, hetek nagy kihívása az lesz, hogy sikerül-e a spontán tiltakozásokat valamiféle konstruktív rendszerváltó mozgalommá átalakítani.
5. Ne baszakodj az egyetemistákkal!
Az Orbán-rendszer most a saját kárán tanulja meg, hogy van egy réteg, amelyet nagyon nem jó magára haragítani, és ez az egyetemisták. Fiatalok, tele vannak kreatív energiákkal, sok szabadidejük van, könnyen mozgósítják egymást (sőt, húzzák magukkal a gimiseket is). Nem tévéből vagy rádióból tájékozódnak passzív fogyasztóként: hozzászoktak az interaktív online kommunikációhoz, ergo nehezebb őket az orruknál fogva vezetni. Szabályos tüntetés-folklórt és szubkultúrát alakítanak ki, amely aztán már éppúgy önjáróvá válik, mint a háborúellenes tiltakozásokból kinőtt ifjúsági mozgalmak a 60-as években. Szerintem Orbánék még fel sem fogják, hogy milyen nagy hiba volt maguk ellen fordítani ezt a generációt. Ezt elkúrtátok, fiúk, nem kicsit, de nagyon!