A fekete palást árnyéka
Balog Zoltán éjfekete palástjának árnyéka már régóta sötétíti be a közéletet - úgy tűnik, ez a sötétség most már nem csak ellenfeleinek, de a saját híveinek is fojtogatóvá kezd válni.
Balog Zoltán éjfekete palástjának árnyéka már régóta sötétíti be a közéletet - úgy tűnik, ez a sötétség most már nem csak ellenfeleinek, de a saját híveinek is fojtogatóvá kezd válni.
Rengeteg bizonyítható vádat lehet felhozni a kormányzat és a miniszterelnök ellen, nincs szükség arra, hogy az ellenzék megalapozatlan pletykákkal támadja. Vélemény.
Orbán Viktor a bálványosi beszédében kijelentette, hogy az általa meghirdetett illiberális politika értelme nem más, mint a keresztény szabadság. Az alábbi cikkben bemutatom, hogy valójában a keresztény szabadság nem ellentétes a liberális szabadságeszménnyel, sőt, az egyik a másikból fejlődött ki.
Csapataink harcban állnak - ezúttal Finnországot vette célba a propagandagépezet, Orbán Viktorral az élen. Érdemes áttekinteni a vádakat, hogy szemléltessük, milyen fényéves távolságba került a valóságtól az, amivel a magyar népet próbálják megetetni.
Ha már a kormány tudatosan feléleszti az 1919-es ellenforradalom és a fehérterror kultuszát, akkor ideje lenne annak hívnia magát, ami: ellenforradalminak.
Bár Magyarországon a helyzet nem kicsit tragikus, Európa egészét tekintve fellélegezhetünk kicsit.
Mi az, ami Kossuth Lajost vagy Nagy Imrét nagy államférfivá tette, és ami hiányzik Orbán Viktorból?
Vajon hogyan látja a demokrácia jövőjét és Orbán Viktor illiberális rendszerét a Cambridge-i Egyetem politológia tanszékének vezetője? Nemrég megjelent könyvéből kiderül.
Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Köszönöm!
Egy (ön)kritikus (kór)kép következik rólunk, a baloldali magyar értelmiségről, és őszinte szembenézés a lehetőségeinkel.
Ami napok óta a budapesti utcákon történik, az formabontó és felszabadító. Nem tudjuk, hogy sikerül-e ezt valamiféle rendszerváltó mozgalomba csatornázni, de néhány tanulságot már levonhatunk!
Valóban a PC-gondolatrendőrség a szólásszabadságot fenyegető legnagyobb veszély korunkban? Nem egészen.
Az elmúlt napokban indulatos vita kezdődött arról, hogy vajon kell-e örülni a magyar focicsapat sikerének. Egyesek szerint a drukkerek Orbán malmára hajtják a vizet, mások szerint viszont egyenesen hazaárulás, ha valaki nem vesz részt az össznépi szurkolásban. Egyiküknek sincs igaza.
Mi a létjogosultsága a "senki által nem választott", esetenként külföldi alapítványok által támogatott civil szervezetek által képzett "háttérhatalomnak"? Éppen annyi, mint amennyi magának a demokráciának!
Október 28-án kedden a pesti utca történelmet írt: több tízezer, egyes becslések szerint százezer ember vonult utcára, hogy a kormány által tervezett internetadó ellen tiltakozzon. A békemenettel ellentétben nem előzte meg hosszas előkészítés, nem promózták állami pénzen, nem mozgósította alkalmazottjait rá a CBA, és nem is buszoztak fel embereket a fővárosba vidékről. A budapesti tüntetéssel párhuzamosan több vidéki városban is tömegek vonultak az utcára. Vajon milyen tanulságokat vonhatunk le ebből?
Az emlékmű-vita résztvevői mintha elbeszélnének egymás mellett, nem közelednek az álláspontok. Van nácizás meg komcsizás, az indítékok és szándékok kölcsönös félreértése. És közben valahogy nem sikerül átvinni az üzenetet, hogy mi is a baj ezzel az emlékművel. Nem az a baj, hogy a kormány rasszista vagy antiszemita nézeteket próbálna legitimálni vele. Nem is az, hogy "rideg" és elbagatellizálja az áldozatok szenvedését. A kegyeletsértésnél többről van szó, a nemzeti önismeretről, amelynek hiánya nem csak néhány "zsidó néninek" fáj.