Először is köszönöm Soros Györgynek, hogy annak idején elindította a hatalom útján a Fideszt és finanszírozta az 1990-es választási kampányunkat. Ahogy a régi dakota mondás tartja: soha nem késő hátbaszúrni azt, akinek az első lépéseidet köszönheted!
Köszönöm neked is, mentorom, Vlagyimir Vlagyimirovics, rengeteg tanultam tőled, és még nagyon sok trükködet szeretném kipróbálni itthon. Mégegyszer bocs a Moszkva térért, Pakssal kárpótollak!
Köszönöm ezenkívül Gyurcsány Ferencnek, hogy 2006-ban úgy elkúrta, és nem tanult belőle semmit. Nélküle soha nem sikerülhetett volna úgy lenullázni a baloldalt, hogy még 12 évvel később se tudjon talpra állni. És persze hálás vagyok a többi ellenzéki pártnak is, hogy nem mutattak egységet és erőt. Bevallom, Hódmezővásárhely után picit megijedtünk, de aztán hoztátok a formátokat szerencsére.
Köszönöm kedves megboldogult barátomnak, Arthur Finkelsteinnek, és tanítványának, Árpinak, hogy olyan mesteri szintre fejlesztették a leggusztustalanabb emberi érzelmek pöcegödréből táplálkozó kampányolás művészetét. Igazad volt, Artúr: a gyűlölet és a félelem tényleg erősebb, mint a szeretet! Biztosan kedvedet leled most a látványban, ha felpillantasz a pokolból!
Köszönöm neked is, Tóni barátom, hogy jó pénzt csináltál a szír bűnözők letelepítéséből, miközben teleszórtad az országot a migráncsokkal riogató plakátokkal. Bődületes volt! Bocsi, hogy a kispadra ültettünk az utóbbi időben, mostantól újra fontos posztra helyez majd a párt!
Köszönöm neked, Lőrinc, hogy olyan jó stróman voltál, nélküled soha nem sikerült volna felvásárolnom a fél országot. Új értelmet adtál annak a kifejezésnek, hogy közbeszerzés! És persze Polt Peti nélkül nem tudtuk volna eltusolni az ügyeidet, az idióta vejemről nem is beszélve.
Köszönettel tartozom Matolcsy Gyurinak is, akinek unortodox módszerei nélkül soha nem sikerült volna megfosztani annyi közpénzt a közpénz jellegétől. Szépszemű Mariskám, neked is hálás vagyok, amiért összehoztad a halszagú kampányt, és neked, Zsoltim, amiért soha nem voltál rest kurvaanyázni a védelmemben. Buzgó nyelvcsapásaid mindig megnyugtató melegséggel töltötték el ánuszomat!
De leginkább köszönettel tartozom nektek, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, egyszerű állampolgároknak, amiért engedtétek, hogy a zsigeri félelmeiteknél fogva rángassalak titeket úgy, ahogy nekem tetszik!
Köszönöm neked, te vállalkozó, aki szó nélkül befizetted a kenőpénzt az EU-s pályázatért cserébe! Köszönöm neked, köztisztviselő, hogy törvénytelenül is hagytad magad rávenni, hogy kampányolj a Fidesznek! Köszönöm neked, újságíró, hogy hagytad magad propagandistává silányítani! Köszönöm a keresztény egyházak azon vezetőinek, akik támogatták a gyűlöletkampányunkat! Köszönöm neked, tanár, színész, zenész, tudós, sportoló, rendőr, orvos - hogy befogtad a szádat és nem szóltál semmit, amikor magad körül jogtalanságot tapasztaltál! Köszönöm minden olyan állampolgárnak, aki csendben tűrte, hogy banánköztársasággá aljasuljon a hazája, és még szavazni sem ment el!
Nélkületek soha nem sikerült volna!