Amikor valaki "vitatottnak" nevezi az ember által okozott klímaváltozást, az nem a szakmai függetlenség jele, hanem a hatalomtól való függőségé.
Elie Wiesel, a Nobel-díjas holokauszt túlélő író mondta, hogy a semlegesség az elnyomókat segíti, és soha nem az áldozatokat. A hallgatás a kínzókat erősíti, nem a kínzottakat. És igenis vannak esetek, amikor be kell avatkoznunk.
Ez az idézet járt az eszemben, amikor a Trump elnök által a Legfelsőbb Bíróságba jelölt Amy Coney Barrett szenátusi meghallgatásáról készült beszámolókat olvastam. A jelölt ugyanis kínosan próbálta kerülni, hogy állást foglaljon bármilyen fontos, az amerikai társadalmat megosztó kérdésben. Abortusz. Fegyverviselés. Klímaváltozás.
Egy bíró esetében persze fontos, hogy ne foglaljon állást napi politikai kérdésekben. Különösen ne tegyen hitet egy adott párt vagy vezető mellett, és maradjon független a végrehajtó hatalomtól. És taktikus egy meghallgatáson nyitottnak mutatnia magát. Amióta 1987-ben Reagan elnök jelöltje, Robert H. Bork csúfosan megbukott a szenátusi meghallgatáson, miután határozott és részletes válaszokat adott a szenátorok kérdéseire, a meghallgatások gyakorlatilag rendre semmitmondásba torkollnak. A szenátorok a tévénézőknek szerepelnek szavazatszerzési céllal, a bírójelöltek pedig kerülik a határozott válaszokat a kérdéseikre. Ez az amerikai politikai kultúra színvonalának hanyatlását jelenti, mint ahogy az is, hogy az elmúlt években a meghallgatásokba többnyire kizárólag a szexuális zaklatási vádak vittek bármiféle izgalmat.
Pedig egy bírójelölttől elvárható lenne, hogy bizonyos kulcsfontosságú értékek és tudományos bizonyítékok mellett hitet tegyen és határozott véleményt alkosson fontos kérdésekben. Barrett bíró is elismerte ezt azzal, hogy például kijelentette, a COVID-19 vírus valóban létezik és fertőz, vagy például azt, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. De vajon megnyugtatónak és a szakmai függetlenség jelének lehet-e nevezni azt, amikor Barrett a klímaváltozással kapcsolatos kérdést azzal hessegette el, hogy ez egy vitatott kérdés?
Egyáltalán nem. Nagyon kevés olyan kérdésben van ugyanis szélesebb körű tudományos konszenzus, mint abban, hogy jelenleg egy ember által okozott klímakatasztrófa küszöbén állunk, ami alapvető fenyegetést jelent a civilizációnk túlélése szempontjából. A “másik oldalon” nem tudósok, hanem az olajlobbi áll. Egy olyan embertől, akinek meghatározó szerepe lesz abban, hogy a világ legerősebb állama milyen döntéseket hozhat alkotmányosan a katasztrófa elhárítására, bizony nagyon határozott véleményt várunk el ebben a kérdésben.
És nem csak ebben. Ott van például a fegyverviselés kérdése. Hasonlít a klímaváltozás kérdéséhez abban, hogy a független tudományos intézmények és szervezetek körében szinte teljes az egyetértés abban, hogy a fegyverviselés szigorú korlátozása csökkenti az öngyilkosságok és erőszakos bűncselekmények számát. A másik oldalon annak a fegyverlobbinak a fizetett bérszakértői állnak, ami elérte, hogy jelentősen korlátozzák a fegyverviseléssel kapcsolatos kutatásokra költendő közpénzeket.
Ezekben a kérdésekben éppen úgy nincs vita a tudományos közösségben, mint ahogy a dohányzás rákkeltő hatásaival kapcsolatban. A különbséget az jelenti, hogy míg a dohánylobbit hosszú évtizedes küzdelemmel sikerült megtörni, az olajlobbit és a fegyverlobbit mind a mai napig nem.
Amikor Barrett bíró nem foglal állást ezekben a kérdésekben, akkor nem szakmai függetlenségét bizonyítja, hanem éppen azt, hogy az őt jelölő elnök számára érzékenynek minősülő kérdésekben nem hajlandó olyan álláspontot elfoglalni, ami sértheti említett elnök érdekeit.
A hallgatás ezekben a kérdésekben, mint ahogy Wiesel rámutatott, nem pártatlanság és függetlenség, hanem a hatalmasok - az ipari lobbik és az őket képviselő politikai elitek - melletti állásfoglalás.
Nem csoda, hogy a hazai kormánypárti sajtó Barrett bíró szereplését a szakmai függetlenség megnyilvánulásaként ünnepli. Hiszen idehaza is így értelmezik a “szakmai függetlenséget”: a szakma képviselőitől azt várják el, hogy ne foglaljanak állást semmilyen fontos közéleti kérdésben, ami sértheti az uralkodó elit érdekeit. Mert az már politika, ami ugye a politikai osztály, legfőképpen pedig ugye az állampárt monopóliuma. Mindenféle “senki által nem választott” civilek meg szakemberek csak ne pofázzanak bele. Különösen, amikor azt látják, hogy valamilyen kisebbséget támadnak vagy független intézményt darálnak be, súlyosan sértve az alkotmányos jogokat.
Barrett bíróról tudjuk, hogy egyébként egy fundamentalista vallási irányzat képviselője, ami a nőket alárendeltnek tartja a férfiakkal szemben, tiltaná az abortuszt és támogatja a melegek ún. konverziós terápiáját (amit a szakmai szervezetek súlyosan etikátlannak és áltudományosnak minősítettek). Aki szerinte ezt felhánytorgatja neki, az “vallásellenes” és intoleráns. Pedig egy szemernyit sem azzal van gond, amit Barrett asszony Istenről hisz, hanem azzal, amilyen nézeteket fontos, mindannyiunk életét befolyásoló közéleti kérdésekben képvisel. És amelyekről most ezen a meghallgatáson a polgárok semmit sem tudhattak meg.
Sárosi Péter