A tegnapi rémisztő eseményekért nem azok a fő felelősök, akik betörtek a Szenátusba, hanem az elnök és propgandistái, akik mesterfokra fejlesztették az igazság-utáni politizálást.
Gondolj bele, hogy meg vagy győződve róla, hogy az országodban az elnökválasztást elcsalták, és a választás legitim győztesét kiseprűzik a hatalomból. Egy bitorló kerül az elnöki székbe. Ebben az esetben vajon nem tartod-e indokoltnak, hogy akár radikális módszerekkel is megpróbáld megakadályozni a bitorló beiktatását? Hiszen a demokrácia sorsa a tét!
Az elmúlt években számos országban sor került arra, hogy a lakosság jelentős része által elcsaltnak gondolt választás miatt csalódott tömegek megrohamozták a törvényhozás épületeit. Gondoljunk csak déli szomszédunkra, Szerbiára. Ami azonban ezekben az országokban közös volt, az, hogy a választás bizonyítottan és dokumentáltan nem volt fair. Szerbiában például olyannyira nem, hogy az ellenzék bojkottálta azt.
És amikor egy nyilvánvalóan antidemokratikus választás ellen tüntetnek tömegek, akkor bírják a szolidaritásunkat. Még akkor is, ha esetleg radikális módszerekhez folyamodnak, hogy megbénítsák a törvényhozást.
Ami viszont tegnap történt a Capitol dombon Washington D.C.-ben, az leginkább rémületet és zavart váltott ki a világ szabadság- és demokráciaszerető közvéleményéből. Pártállástól függetlenül. Mert az elmúlt hónapokban független bíróságok által lefolytatott vizsgálatokon sorozatosan bizonyítást nyert az, hogy az amerikai elnökválasztáson nem történtek tömeges csalások. A Trump elnök és médiája által unalomig ismételt vádakról sorra derült ki, hogy légből kapottak és semmilyen bizonyíték nem támasztja azokat alá.
Magyarul bizonyítást nyert, hogy az Amerikai Egyesült Államok regnáló elnöke tudatosan és szisztematikusan hazudott a népnek a választás eredményéről a saját hatalmi érdekének szolgálatában. És tegnap bizonyítást nyert az is, hogy a hazugság bizony működött, és ezért a hazugságért milyen szörnyű árat kell fizetni. Négy ember meghalt, a társadalom sokkhatás alatt, és az amerikai demokrácia nemzetközi reputációja romokban.
Ha van tanulsága a tegnapi kaotikus puccskísérletnek, akkor az, hogy az igazság-utáni (post-truth) politizálás, amely a valóságot gátlások nélkül “alternatív tényekkel” helyettesíti, a sajtót propagandának tekinti, és az emberek zsigeri félelmeihez szól, katasztrofális hatással jár nem csak a demokráciára, de az ország politikai stabilitására is.
Az igazi bűnösök és felelősök nem azok, akik betörtek a Szenátusba. A legtöbbjük őszintén hitt abban, hogy amit tesznek: hazafias tett. A fő bűnösök azok, akik elhitették velük, hogy a választásokat egy titkos összeesküvés részeként a demokraták elcsalták.
“A hazugságok folyamatos terjesztése azok körében, akik nem szembesülnek azok cáfolatával, egy idő után igazsággá teszi azokat, és ezért nem azok bűnösek, akik elhiszik a hazugságokat, hanem azok, akik terjesztik őket,” mondta Thomas Paine, az amerikai demokrácia egyik atyja.
Akik évek óta szisztematikusan hazudnak nekik arról, hogy egy titkos háttérhatalom (mélyállam) belülről akarja lerombolni a demokráciát. És ezáltal bizalmatlanságot keltettek bennük a demokratikus fékek és ellensúlyok intézményeiben, a független sajtóban, a független bíróságokban, a tudományos intézményekben, de még a postaszolgálatban is. Mindenben és mindenkiben, akit nem ők ellenőriznek közvetlenül.
Azok a politikusok és véleményvezérek a bűnösök, akik a Fox Newson és a közösségi médián ezerrel terjesztették ezeket a hazugságokat. És legfőképpen maga az elnök, aki a Twitteren keresztül olyan delejes befolyást épített ki a fanatizált rajongótábora körében, amitől még Thomas Mann varázslójának is leesne az álla. Aki az állam tekintélyét és az elnöki hatalmát évek óta arra használja fel, hogy a saját uralmát bebetonozza és kiiktassa azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyek korlátok közé szorítják. És közben társadalmi kisebbségek ellen kelt gyűlöletet és folyamatos mesterséges konfliktusok generálásával tartja megosztva a társadalmat.
Ismerős ez nekünk, magyaroknak is? Mindenki döntse el maga.
Most az önvizsgálat ideje következik el Amerikában, és remélem nem csak ott. Vajon meddig lehet büntetlenül folytatni a gátlástalan hazugságpropagandát? Vajon belefér-e a szólás szabadságába az ipari hazugsággyártás? Vajon médiának lehet-e tekinteni még a hazugsággyárakat? Vajon mi a szerepe a hazugságok terjesztésében a közösségi médiának és annak, ahogy ezek működnek? Vajon miként lehet megakadályozni, hogy a világ demokráciái sorra tekintélyelvű vezérek által irányított csőcselékuralommá változzanak?
Sárosi Péter