Pedig ideje elhinni, hogy ez történik, és még durvábbak is történhetnek, ha továbbra is a homokba dugjuk a fejünket.
A Dunantúli Napló címoldala talán még a kétkedőket is meggyőzi, hogy a sötét hülyeségnek milyen szennyes áradata szabadult most föl a kollektív psziché pöcegödreiből ennek a homofób törvénynek a következményeként. És a törvény még hatályba sem lépett, amikor ez a címlap így, ezzel a szöveggel megjelent!
Ez már nem egyszerűen gonosz hülyeség - de konkrétan uszítás. Hiszen itt már nem is azt mondják, hogy valamiféle homályosan meghatározott “LMBTQ lobbi” az ellenség - hanem úgy általában a “homoszexuálisok”. Politikai világnézetre, életmódra való tekintet nélkül.
Ezt szabadította el most a Fidesz.
Azok, akik eddig csak otthon, a négy fal között mertek gyűlölködni, azok most úgy érzik, hogy legitimen tehetik meg. A bértollnokok, akik eddig moderálták a buzigyűlöletüket, azok most szabadon fröcsöghetnek. A kockaagyú bürokraták, akik alig várták, hogy hatósági eszközökkel bezúzzák a nekik nem tetsző kultúrát, most gagyognak s ragyognak.Mesekönyv boltokat büntetnek meg, amiért galádul “nem szokványos” (!) mesekönyveket “rejtettek” a “normális” mesekönyvek közé, “félrevezetve” (!) ezzel a vásárlóikat.
Tévécsatornáknak kell letakarniuk a plakátjaikat, mert melegházasságot ábrázoltak.
Papok uszítanak újságinterjúban azzal, hogy az “LMBTQ-lobbi emberei terroristák". És vajon a terroristák ellen milyen eszközök nem engedhetők meg? Be lehet őket börtönözni, meg lehet őket kínozni? Esetleg ki lehet őket végezni?
És akkor persze nem is említettem azokat a borzasztóan stupid, primitív plakátokat, amikkel ismét elárasztották a köztereinket, és amik a migránsok, Soros és Brüsszel ellen hergelik az embereket. NER-minyonokkal.
“Én ezt nem hiszem el,” hallom, olvasom most egy csomó barátomtól. “Nem hiszem el, hogy ez itt és most történik." Hát igen. Valószínűleg a 30-as években sokan ugyanígy nem hitték el, hogy megtörténik, hogy a kirakatokra kifestik: “ne vásárolj zsidótól!”Sokan bizonyára elborzadtak, mert soha nem utálták a zsidókat, és az antiszemitizmust középkori barbárságnak tartották - de félelemből, megalkuvásból soha nem emelték fel ellene a szavukat.
És voltak, akkor is biztosan úgy gondolkodtak, hogy na igen, “azért a zsidóknak már túl nagy volt a pofájuk, nem is árt egy kicsit helyretenni őket.” “Vannak túlkapások meg kilengések, de azért itt mégsem lesz semmi komoly,” áltatták magukat.
Nem állítom, hogy itt valamiféle új holokauszt készülődik. De azt igen, hogy embert próbáló idők jönnek, amikor nagyon sok fog múlni azoknak az embereknek a reakcióin, akik eddig nem emelték fel a szavukat. Akik eddig jól megfontolt érdeküknek gondolták, hogy “ne foglalkozzanak a politikával”, és inkább hallgassanak. Hogy megmaradjon az állás, az egzisztencia, a presztízs.
A törvény betűje egy dolog. Az a kérdés, hogy az emberek közösségi normáit mennyire képesek átalakítani - és mennyire képesek megölni a társadalmi szolidaritást.
Sárosi Péter