Bár sokszor jogos kritikákat takar, a balliberálisértelmiség egy szitokszóvá vált, amibe mindenki azt képzeli bele, amit a legjobban utál. Szerintem le kellene már szokni róla.
Azt mondják, hogy a CEU-n agymosás folyik. Nos, mint a CEU volt hallgatója, valóban aláírhatom, hogy bizonyos szempontból agymosás áldozatává váltam - csak éppen nem úgy, ahogyan egyesek elképzelik.
Most, amikor az államtól független, "senki által nem választott" civil szervezetek a kormányzat támadásainak célkeresztjébe kerültek, érdemes felidéznünk, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a reformkor nagy államférfiai az egyesülés szabadságának.
A kormánypárti sajtó egyik legkedveltebb közellenesége Soros György, akit előszeretettel mutatnak be egy olyan mumusként, aki tőzsdespekulációból szerzett vagyonával a háttérből irányítja nem csak Amerikát, de az egész világot. Tény, hogy Soros gazdag és befolyásos ember, az általa alapított szervezeteken keresztül számos olyan tevékenységet támogat, amelyektől a liberális demokrácia – vagy ahogy ő nevezi, a nyílt társadalom – fejlődését reméli. Az is tény, hogy az amerikai bel- és külpolitikát gyakran befolyásolják a kulisszák mögött lobbiérdekek. Aki azonban azt állítja, hogy ezek a lobbierők valamiféle egységes monolitot képeznek, ami mögé valamiféle liberális világösszeesküvést vizionál, az nagyot téved. Soros nem az egyedüli, és még csak nem is a leggazdagabb amerikai üzletember, aki pénzét politikai ügyek előmozdítására fordítja. Sőt, a nagyvállalati lobbicsoportok és nagyhatalmú donorok közül a legtöbben egyáltalán nem olyan ügyeket támogatnak, mint amilyeneket Soros.