A hazai oknyomozó újságírás atyja, az őszirózsás forradalom egyik jelentős alakja, aki szálka volt a mindenkori hatalmasok szemében, mert könyörtelenül kimondta az igazságot. Az írás első részében Fényes László első világháború alatti tevékenységét ismertetem, egészen a forradalom kitöréséig.
Száz évvel ezelőtt gyilkolták meg a fehérterroristák Simon József katolikus papot, akinek az volt a bűne, hogy a földosztást és az egyház demokratizálását sürgette.
Orbán Viktor a bálványosi beszédében kijelentette, hogy az általa meghirdetett illiberális politika értelme nem más, mint a keresztény szabadság. Az alábbi cikkben bemutatom, hogy valójában a keresztény szabadság nem ellentétes a liberális szabadságeszménnyel, sőt, az egyik a másikból fejlődött ki.
Csapataink harcban állnak - ezúttal Finnországot vette célba a propagandagépezet, Orbán Viktorral az élen. Érdemes áttekinteni a vádakat, hogy szemléltessük, milyen fényéves távolságba került a valóságtól az, amivel a magyar népet próbálják megetetni.
Bayer téved: a 70-es években a klímakutatók többsége nem jövendölt jégkorszakot. Ma viszont a klímakutatók túlnyomó többsége egyetért az ember által okozott globális felmelegedésben és annak katasztrofális következményeiben.
Ha már a kormány tudatosan feléleszti az 1919-es ellenforradalom és a fehérterror kultuszát, akkor ideje lenne annak hívnia magát, ami: ellenforradalminak.
A hatalom minden látszólag ártalmatlan, értelmes szakmai kezdeményezést megfojt. Vajon van értelme még az értelmes, öntudatos polgári érdekérvényesítésnek?
Amíg olyan politikai vezetőink vannak, akik dühödt ellenforradalmat hirdetnek mindennel szemben, ami a fenntarthatatlan életformánk átalakításáról szól, addig az ökológiai katasztrófa elkerülhetetlen.
Colson Whitehead A földalatti vasút című regénye nem csak az amerikai rabszolgaság legsötétebb fejezeteibe nyújt izgalmas betekintést, de olyan kérdéseket feszeget, amik itt és ma is kínoznak bennünket.
Tarkovszkij Sztalkere az egyik legszebb és legvarázslatosabb film, amit valaha láttam. Valóságos posztindusztriális és spirituális mozgó tájképfestészet.
A szociáldemokraták egyik vezetője, Kunfi Zsigmond saját bevallása szerint hatalmas adag morfiumot fogyasztott el a Tanácsköztársaság kikiáltásáról döntő pártvezetőségi ülés előestéjén.
Vajon milyen magyarázatot adhat a pszichológia és az agykutatás azokra az embertelenül kegyetlen, gonosz cselekedetekre, amelyeket emberek követnek el egymás ellen? Könyvismertetőnk következik.
Azok a honfitársaink, akik a közösségi médián tetszésüket fejezik ki az új-zélandi terrorcselekmény kapcsán, nem nácik, és nem is szörnyetegek. Egyszerűen következetesen magukévá tették azt a paranoid összeesküvés-elméletet, ami nem csak a terrorista világnézetének, de az unalomig sulykolt kormánypropagandának is a magját képezi.
Ma, amikor a progresszív vagyonadó kérdése újra a nemzetközi viták kereszttüzébe került, érdemes megemlékezni az őszirózsás forradalom pénzügyminiszteréről, aki száz éve "a történelem legnagyobb vagyonadóját" vezette volna be.
A tudományos élet autonómiája nem csak ma áll politikai csatározások kereszttüzében: pontosan száz évvel ezelőtt tetőződött az ún. egyetemi kultúrharc. Ennek során nem csak a bal- és jobboldali értelmiségi elitek feszültek egymásnak, de megmutatkozott a demokratikus kultúra gyengesége is, ami a rövid életű első köztársaság bukását eredményezte.
A jobboldali populista mozgalmak térnyerésének korában kevés olyan baloldali alternatívát látunk a világban, ami vállalható és egyben sikeres is. Ezek egyikét kínálja José "Pepe" Mujica és Uruguay. Korábban elkezdett cikkünk folytatása következik.
Latin-Amerika "rózsaszín dagálynak" elkeresztelt baloldali hulláma véget ért. Miközben Venezuelában a chávizmus véres káoszba fulladt, és sokan elrettentő példának használják minden baloldali reformkísérlettel szemben, Brazíliában pedig egy fasiszta vezér került hatalomra, egy kis ország még mindig alternatívát mutat mindenkinek, aki elkötelezett a demokratikus szocializmus értékei mellett. Ez a kétrészes cikk José Mujica uruguay-i mozgalmár, elnök és filozófus politikai pályáját elemzi.
Bár az általános sztrájk jelszava egyre népszerűbb a tüntetéseken, ez még nem jelenti azt, hogy az ország valóban készen áll egy ilyen akcióra. Egy kudarcra ítélt sztrájkot meghirdetni pedig felelőtlen kalandorpolitika lenne.
Ami az új, online szerveződő társadalmi mozgalmak fő előnye, éppen abban rejlik a fő gyengeségük is - vallja Zeynep Tufekci a "Twitter és könnygáz" című könyvében. Könyvismertető következik.
Kilencven éve jelent meg Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című háborús regénye, ami örökre megváltoztatta a háborúról alkotott képünket. Sajnos a szerző könyvei ma is túl aktuálisak.
100 éve kiáltották ki az első köztársaságot. Vajon tényleg csak egy szűk baloldali zsidó csoport támogatta a forradalmat, mint ahogy azt a jobboldali mitológia állítja? Nem éppen. Ehhez elég áttekintenünk a korabeli konzervatív sajtót.
Vajon miként látták a hazafiság kérdését a demokratikus baloldalon a 20. század első felében? Miként foglaltak állást a szociáldemokraták a népi-urbánus vitában? Hogyan vitáztak a kommunistákkal? Folytatódik az első világháború előestéjén félbehagyott elemzés.
Vajon kisajátíthatja a haza és a nemzet fogalmát a jobboldal? Vajon hogyan viszonyult a mindenkori baloldal a hazafisághoz? Ez az írás a magyarországi szociáldemokrata mozgalom hazafisághoz való viszonyának történetét mutatja be a kezdetektől egészen a kommunista hatalomátvételig.
Vajon a Felvidék visszacsatolásának mámorában a magyar közvélemény mit tudott, mit tudhatott a világ legnagyobb, 80 éve bekövetkezett zsidóellenes pogromjáról?
180 éve halt meg a Himnusz szerzője. Vajon mit üzen nekünk, szabadság és társadalmi igazságosság iránt elkötelezett utódoknak ma, amikor sokan azt hirdetik, hogy liberális eszméi felett eljárt az idő?
Letahózhatjuk azokat, akik tiltakoznak a fogyatékkal élők lakóotthonokban való elhelyezése ellen a szomszédságukban, de ezzel nem fogjuk segíteni a probléma megoldását.
Bár a Heti Válasz világnézetével nem tudok azonosulni, hiszen gyakran támadták a számomra legkedvesebb értékeket, mégis szolidáris vagyok minden olyan újságíróval, akinek a munkáját politikai okokból ellehetetlenítik.
Nem azért, mert sajnálom a csirkéket, vagy mert utálom a hús ízét, esetleg azt gondolom, hogy egészségtelen. Azért nem, mert rá kellett jönnöm, hogy az étrendünk megváltoztatásával nem kicsit tudunk hozzájárulni az emberi civilizáció fenntarthatóvá tételéhez. És nem kell hozzá feltétlenül teljesen vegánná válni.
Vajon hogyan látja a demokrácia jövőjét és Orbán Viktor illiberális rendszerét a Cambridge-i Egyetem politológia tanszékének vezetője? Nemrég megjelent könyvéből kiderül.
Miért arat diadalt olyan sok országban az áltudományos hisztéria vagy a politikai populizmus? Az emberi butaság és tudatlanság miatt, szól a közkeletű válasz. A probléma azonban nem a tudatlanságban, hanem a tudás illúziójában rejlik, állítják egy tavaly megjelent könyv szerzői.
A harmadik fülkeforradalom után ideje rendbe tenni a hazai történelemoktatást is. Ki kell gyomlálni a progresszivista, liberalista mételyt a történelemkönyvekből, és csakis a nemzeti konzervatív eszmevilágnak megfelelő szerzőket, gondolatokat és magyarázatokat szabad beengednünk az iskolákba.
Bár sokszor jogos kritikákat takar, a balliberálisértelmiség egy szitokszóvá vált, amibe mindenki azt képzeli bele, amit a legjobban utál. Szerintem le kellene már szokni róla.
Ha már mindenáron az ellenségkeresésre akajrák építeni a politikájukat, akkor rengeteg értelmesebb dolog ellen is lehetne harcot hirdetni, mint Soros, Brüsszel vagy a civil szervezetek.
Szinte közhelynek számít a politikai elemzők körében, hogy a (liberális) demokrácia a 30-as évek óta legsúlyosabb válságát éli a világon. Vajon elérkezett a liberális demokráciák alkonya? Az alább következő elemzésben erre a kérdésre keresem a választ.
Most akkor ez tényleg sötét, gyűlölködő emberek országa, amit ideje megtagadni? Orbánék örülnének neki, ha megtennéd. Te viszont sokat tanulhatsz abból, ahogyan Kölcsey és Petőfi reagált arra, amikor csalódniuk kellett a népben.
Én nem szavazok. Engem nem érdekel a politika. Hiszen az öltönyös-nyakkendős deresedő haléntékú politikusok dolga, akik a tévében civakodnak egymással meg sarat dobálnak egymásra. Nem az én dolgom, hagyjanak engem ki ebből! Én nem koszolom be magam a politikával.
Mostanában sokat gondolkodom arról, hogy mikor jön el az a pont, amikor az embernek el kell hagynia a szülőhazáját. Egy nemrég megjelent történelmi könyvben kapunk némi támpontokat ehhez.
A populista népbutítók nem azért virágoznak, mert a "buta prolik" is beleszólhatnak a politikába, hanem azért, mert egy borzasztóan elitista és igazságtalan világban élünk, ahol az emberek nem tanulnak meg gondolkodni.
A Fidesz-kormányzat választási kampánya középpontjába egy Kölcsey-idézetet helyezett: "A haza minden előtt." Bár ezzel az idézettel elviekben mindenki azonosulni tud, de az értelmezéssel, amit a mai kormány ad neki, sokan nem. Ráadásul nem sok köze van a reformkorhoz és a 48-as forradalomhoz.
A hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás eredményei még nem jelentik a Fidesz hatalmának a végét, sem pedig a vég kezdetét - de mutatnak valami nagyon fontosat: hogy a rendszer valójában törékeny, és a legyőzésére van remény. A győzelem 5 tanulsága.
Budapest 2040. Másfél évszázaddal Buda és Pest egyesülése után a város újra kettészakadt, de ezúttal nem a Duna a választóvonal. Betonfal és szögesdrót választja el az embert az embertől: a gazdagok erődített luxuslakóparkjai kifelé, a szegények fallal körülvett gettói befelé zárt mikrokozmoszok.